| Múzeum (2002, 1. szám) |
|
|
| Szombathely nevét
hallva az egyiptomi kultúra ismerőiben a savariai Izisz-szentély
képe merül fel. A Gothard testvérek gyűjteménye
azonban jelzi, hogy nemcsak a római kori Savaria lakói,
hanem a múlt században Szombathelyen élő
emberek is élénk érdeklődést tanúsítottak
és tanúsítanak eziránt a különleges
kultúra iránt. Gothard Jenő és István afrikai útjuk során 1908 telén jutottak el Egyiptomba, mint az egyik magukkal hozott dombormű hátlapjára felírták, Karnakban 1908. január 26-án jártak. Nemcsak a sivatag ragadhatta őket meg különös erővel – erről tanúskodik a kis fiolában megőrzött szaharai homok –, hanem Egyiptom ősi kultúrája is. A csillagász és festő testvérpár emlékül kisebb tárgyakat hozott magával. Egy részüket feltehetőleg a romok között járkálva gyűjtötték össze, másokat műkereskedőktől vásároltak. A gyűjtőszenvedély felélesztésében bizonyára szerepet játszott az Egyiptomban élő magyarok és más nemzetek képviselőinek általános hangulata is: alig néhány évvel korábban jelentette be Gaston Maspero, Egyiptom akkori régészeti főfelügyelője, hogy az ásatást finanszírozó személyek az ásatásokon lelt tárgyak jelentős részét megkapják az egyiptomi államtól. Back Fülöp is ezt a lehetőséget kívánta kihasználni, amikor ásatási engedély kért. Hazánkat a sarunai szentély és gamhudi temető ásatásán (1906–1907) feltárt leletekkel gyarapította, melyek közül számos emlék a budapesti Szépművészeti Múzeumban megtekinthető.  A Gothard fivérek egyiptomi gyűjteménye több, mint 80 tárgyból áll, melyek zöme a fáraókori Egyiptom emlékei közé tartozik. Ezek mellett található benne egy földtörténeti érdekesség: egy krétakori ammonitész megkövesedett maradványa, néhány más ókori emlék és több, század elején készült másolat.  A régészeti gyűjtemény legrégebbi darabjai a pattintott kovakőpengék, amelyeket a felső-paleolit korban kezdtek készíteni: lándzsahegyek – egy különösen a Nyugati Sivatagban gyakori típus –, a Fajum-oázisban készült nyílhegyek, és valószínűleg egy kés pengéje vagy balta vége, mely ilyen formában a neolit időszaktól fordul elő, de jelen esetben nem kizárt a fáraókori keltezés sem. Az éleket rendkívül szabályosan, apró szilánkokban pattintgatták. A többnyire miniatűr kőedények között találni néhányat, amelyek az Óbirodalom korában készülhettek, de újbirodalmi és késő kori példányok sem hiányoznak az együttesből. Jellemző anyaguk az egyiptomi alabástrom. A gyűjteményhez tartozik két Karnakból származó domborműtöredék is. Ismeretlen a múmia formájú usébtik lelőhelye, amelyek újbirodalmi és harmadik átmeneti kori típusokat képviselnek. Ezek fajanszból készültek, és a tulajdonos nevén kívül a Halottak Könyve 6. fejezetének kezdőszavai olvashatók rajtuk. A fajansz tárgyak között a ramesszida korból ismert konkubina típusok egyik képviselője és faldíszként, berakásra készített rozetta korongok, továbbá amulettek találhatók. Ez utóbbiak típusai a harmadik átmeneti kortól készültek. A bronztárgyak között igen érdekes egy, a szehem (‘hatalom’) szó hieroglif jelének a formájában kialakított spatula, de található csipesz és talán Ptolemaiosz kori övcsat is. A többséget azonban az Ozirisz figurák képezik, melyek a késői kortól készültek. A görög-római időszakot két terrakotta szobor töredéke és egy Bész isten fejét ábrázoló amulett képviseli. Ismeretlen a kis krokodilmúmia kora. Végül a század eleji fellahok skarabeusz- és amulett-utánzó mesterségét tükrözi néhány fajansz tárgyacska, amelyeket emlékként szintén magukkal hoztak a fivérek. Hogy hol találták őket, arról nem állnak rendelkezésünkre feljegyzések, de ezeket biztosan nem a földről gyűjtötték össze, csak a helybéliek közreműködése révén juthattak hozzá. A gyűjteményt a Savaria Múzeum őrzi. Számos darabját Wessetzky Vilmos tette közzé a Savaria 19/1. számában, német nyelvű magyarázatokkal. Legutóbb az 1999-ben megrendezett Egyiptomi Fesztiválon állították ki. |
|
|