Az idén immáron harmadik alkalommal rendezte meg Szombathely városa a Közép-Európa legnagyobb történelmi rendezvényének számító Savaria Karnevált. Az 1961 és 1969 között évente megrendezett karnevál annak idején nagy népszerűségnek örvendett, ezért a három évtizeddel ezelőtti tradíció felélesztői méltán számíthattak arra, hogy a rendezvény sikeres és nagy tömegeket vonzó esemény lesz.
Ahogy azt a város múltja és a karnevál neve is sugallja, leginkább az antik hagyományok felélesztése és bemutatása érvényesül, emellett természetesen a későbbi korok is helyet kapnak.
A fesztivál színhelyei közül kiemelkedik a Ferences kert. Az itt kialakított „arénában” kerülnek bemutatásra a Savaria-Szombathely történetének más-más időszakát tema- tizáló színjátékok Az első évben a város alapításától a magyar honfoglalás koráig terjedő időszak, tavaly pedig Mátyás király uralkodásának ideje lett bemutatva. Az idén a „Szent Márton játékkal” a IV. században itt született Szent Mártonnak kívántak tisztelegni a szervezők.
A szintén itt felépített „Castra Militaria”-ban (egy római palánktábor részlete) minden évben a Savaria Legio Egyesület tagjai rendezkednek be. Az 1998-ban alapított egyesület a XV. Apollinaris legio hagyományait ápolja – nem véletlenül, hiszen ennek az egységnek veteránjai számára alapította meg a várost Claudius császár. A Nyugat-Európában már régóta működő és nagy népszerűségnek örvendő ilyen jellegű hagyományörző egyesületek tevékenysége – a jelmezben való parádézáson kívül – sok esetben egyfajta kísérleti régészetnek is számít, hiszen a díszes felvonulásokon kívül a régészeti leletek, antik leírások és ábrázolások alapján korhű módon elkészített tárgyakat ténylegesen is használatba veszik. A legio nemcsak fegyverekkel és kisebb használati eszközökkel rendelkezik, hanem már egy római utazókocsi (carpentum) birtokosa is, melynek bemutatójára a karnevál előtti héten került sor. A „hazai” alakulat mellett „vendéglegiók” is részt vesznek a karneválon: jártak már itt a XIV. Gemina (Németország) és a II. Italica (Ausztria) legio tagjai is. Idén ez utóbbiakkal közösen különböző hadigépekkel (catapult és scorpio) történő lövészeti bemutatókat is tartottak.
A római katonák mellett a gladiátorok jelentették a másik fő látványosságot. A Collegium Gladiatorium tagjai a Ferences kert arénájában megtartott párviadalokon és csoportos küzdelmeken kívül nyilvános bemutatóedzéseket is tartottak, melyek során a közönség megismerkedhetett a különböző gladiátorfelszerelésekkel, sőt azokat ki is próbálhatta. Még egy gladiátorlázadás szemtanúi is lehettünk, melyet csak a helyszínre siető legiósok tudtak leverni.
Az antik programok másik fontos színhelye a Romkertben volt. Az alaphangulatot a korabeli kézműves-technikákkal – sokszor a látogatók szeme előtt – elkészített ötvös –, fazekas- és bőrdíszmű-remekek állandó vására, no meg az itt működő fogadó szolgáltatta, ahol a hagyományosnak mondható választék mellett római recept szerinti ételeket és italokat is kaphatott az éhes és szomjas vendég. A Romkert legnépszerűbb – és talán az egész fesztivál legkedveltebb programjának is tartható – eseménye a több alkalommal is megtartott rabszolgavásár volt. Az áruba bocsátott rabszolgák kikiáltási ára százezer sestertius körül mozgott – egy forint száz sestertius váltási árfolyamon. A licitet megnyert boldog tulajdonos – a viasztáblán megkötött szerződés után – fél órára birtokba is vehette tulajdonát.
A szintén többször előadott római viselettörténeti bemutatók is sok érdeklődőt vonzottak. A hűen kivitelezett ruhafajtákat minden esetben – ókori szerzők leírásainak fel-
használásával – részletes kommentár kísérte az adott darab helyes viselési módjáról, történetéről és a társadalom különböző csoportjaihoz fűződő viszonyáról. A vásári soron felállított római fodrászat közvetlen szomszédságában pedig aki akarta, fel is próbálhatta a bemutatott ruhákat.
Szólnunk kell még az évről évre szaporodó kísérőrendezvényekről is. A tavalyi „Pecunia Savariae – Savaria Pénzei” című római éremtörténeti kiállítás sikerén felbuzdulva az idén több ilyen jellegű programot is beiktattak a szervezők. „Múltidéző” címmel savariai mozaikok motívumainak felhasználásával díszített textilkiállítás, „Atlantis” elnevezéssel szintén antik díszítőelemek alkalmazásával készített nemezképek bemutatója volt látható. Az „Ókori világ” című kiállításon pedig az antik cserépedények által ihletett mai kerámiákat láthattunk.
Természetesen egy karnevál nélkülözhetetlen eleme a felvonulás. Már a pénteki nyitó bevonulás is lenyűgöző volt, ahogyan a jelmezes szereplők több irányból megérkeztek a Fő térre. A karnevál legmonumentálisabb eseménye a szombat esti fáklyás felvonulás volt. A Szent Márton játék befejezése után meginduló történelmi menethez – melynek magját az előadás népes szereplőgárdája és a karneválon jelenlévő különböző hagyományőrző csoportok alkották – rengeteg jelmezes felvonuló csatlakozott. A kijelölt útvonalat hatalmas tömeg szegélyezte, óriási ovációval fogadva az arra haladó menetet. A százezer főt is meghaladó népünnepélyen igazi mediterrán hangulat kerekedett, bizonyítva azt, hogy a Savaria Történelmi Karnevált jogosan tarthatjuk Közép-Európa legnagyobb historikus játékának.

Vámos Péter