Aki az idei nyáron Stájerországba látogatott, mindenütt latin nyelvűnek tűnő óriásplakátokkal és hirdetőtáblákkal találkozhatott, amelyek az idei Landesausstellungra, azaz a tartományi kiállításra invitáltak a dél-stájerországi Leibnitzbe. Persze nem csak oda és nem csak arra. Amint az egyik reklámszlogen is utal rá, Interessantus est: Die Römer 2004 – obligatus est: Der Riesling 2003, azaz a kiállítás megtekintése mellett érdemes megkóstolni a délstájer borvidék legjobb termékeit is. Aki azt gondolja, hogy egy ilyen kampány mögött nem állhatnak valódi érdekességek – bevallom, én így gondoltam –, nos, az nagyot téved.
Tartományi kiállításokat Stájerországban 1959 óta rendeznek, de az igazi fellendülés az 1980-as években indult. A kiállítást immár minden évben egy-egy kisebb régió – egy jelentősebb település és környéke – rendezi meg, amelynek így lehetősége van, hogy kulturális és turisztikai szempontból újradefiniálja önmagát elsősorban a stájer, illetve osztrák közvélemény előtt. A számtalan program keretét minden évben egy-egy tematikus kiállítás adja, ami fejlesztéseket, felújításokat, egyszóval munkahelyeket és – a helyi vezetők és szervezők tehetsége szerint – hosszútávú turisztikai lehetőségeket teremt a környéken. Ez tehát elsősorban nem tudományos, hanem gazdasági projekt, olyan program, amely a kulturális turizmus gazdaságélénkítő szerepére épül. A fő kiállításhoz kapcsolódóan megújítják a környék településeit, kiállítóhelyeit, fejlesztik az infrastruktúrát. Mindez leginkább az Európa kulturális fővárosa elnevezésű európai projektekhez hasonlítható, mely a kitüntető címet egy-egy évre elnyerő városok számára hasonló bemutatkozásra és gazdasági fellendülésre ad lehetőséget összeurópai keretben. A stájerországi Tartományi Kiállítás azonban kifejezetten regionális hatáskörű, és elsődlegesen a hazai, illetve a regionális közvéleményt célozza meg.
A Mura alsó szakaszát, Stájerország déli részét már inkább dombok, mintsem magas alpesi hegyek jellemzik. A vidék a történtei korokban mindig is lakott terület volt, nemcsak éghajlati adottságai miatt, hanem azért is, mert a Mura völgyén át vezetett dél felé az a kereskedelmi útvonal, amelyen a Halstatt környékén bányászott sót az Adriai-tenger felé szállították. A Kr. e. 800 körül megjelenő, a Halstatt-kultúrához köthető népesség fejedelmei vélhetőleg éppen a sókereskedelemnek köszönhették sírmellékleteikben is tükröződő gazdagságukat. A két legjelentősebb stájerországi lelőhely ebből a korból az északi Judenburg melletti Strettweg, és a Murába ömlő Sulm folyó melletti déli Kleinklein, melyek a terület népességének mediterrán kapcsolataira utalnak. A Kr. e. 5. században ezen a környéken is megjelentek a kelták (La Tène-kultúra), ezt a korszakot oppidumok (erődített települések) jellemzik, ilyet például éppen a Leibnitz melletti Frauenbergen találtak. Az itt élő kelta népesség vélhetőleg harc nélkül behódolt a rómaiaknak a Kr. e. 1. században, akik a területet Noricum provincia néven szervezték meg. A mai Leibnitz mellett Kr. e. 70-ben Vespasianus császár alapított római települést, amely a császár neve, illetve a Sulm folyó kelta elnevezésének keresztezése révén a Flavia Solva nevet kapta. Ennek a római településnek kulturális öröksége képezte a 2004. évi Stájerországi Tartományi Kiállítás keretét vagy inkább hátterét.
Leibnitzben és környékén összesen hat kiállítóhelyiséget alakítottak ki, illetve át 2004 nyarára. Két kastély, a Schloss Seggau és a Schloss Retzhof adott otthont magának a tartományi kiállításnak. A Leibnitz melletti Wagnában az egykori Flavia Solva feltárt romjait és egy újonnan épült múzeumépületben a helyben előkerült leleteket lehetett megtekinteni. Ugyancsak Wagnában a Römerdorf nevű élményfaluban a kocsmák, kézműves műhelyek, katonai tábor, aréna mellett egy, a római életet rekonstruáló kiállítás kapott helyet. Az egykori római településtől délre, a mai Aflenz közelében tekinthető meg az úgynevezett Römerhöhle, az a mesterséges barlang, amely a római kortól kezdve a környék kőfejtőjeként szolgált. A Schloss Seggau melletti domb tetején, a már említett Frauenbergen pedig egy kisebb múzeum (Tempelmuseum) mutatja be a helyben feltárt leletek és falmaradványok alapján a kelta és római vallásosság jellegzetességeit. A 10 eurós belépőjegy azonban nemcsak erre a hat helyszínre volt érvényes, hanem bizonyos korlátozásokkal a großkleini Halstattzeitliches Museum és a ratschendorfi Römerzeitliches Museum, sőt a Groß-St.-Florian-i Steierisches Feuerwehrmuseumba is, ahol a programsorozat keretében – de tematikájától jelentősen eltérve – idén nyáron a cári Ororszország Ermitázsban őrzött festészeti alkotásaiból nyílt ideiglenes kiállítás. Mindezek mellett Szlovénia római múlttal bíró városainak múzeumai is bekapcsolódtak a rendezvénysorozatba. Mariborban a római építészet, Celjében a római üvegművészet, Ptujban pedig a római fazekasság titkaiba nyerhettek betekintést a látogatók.
A rendkívül sokszínű programból, amelyekhez a wagnai Römerdorfban rendezett jelmezes felvonulások, a római ünnepek életre keltése, kocsiversenyek és gladiátorjátékok éppúgy hozzátartoztak, mint grazi színészek antik felolvasóestjei vagy a különböző települések borünnepei, az alábbi ismertetést magára a tartományi kiállításra korlátozom.
A két kastélyban kialakított kiállítótermek a római élet jellegzetes vagy érdekes momentumait idézték fel. A Schloss Retzhof kiállításán erősebb hangsúllyal szerepelt a helyi örökség, azaz Flavia Solva, míg a Schloss Seggau inkább általában mutatta be a római világot és annak örökségét. Elöljáróban annyit szeretnék leszögezni, hogy mindkét kiállítás a látványra helyezte a hangsúlyt, egy-egy teremben általában minimálisra csökkentették a kiállított tárgyak – többnyire másolatok – számát, ellenben maximálisra növelték az installációk méreteit.
A retzhofi kiállítás első terme Augustus idejébe varázsolta a látogatót, amikor Noricum provincia területe a birodalom részévé vált. A La Turbie-i (Monaco) Tropaeum Alpium installáción és hanghordozó segítségével megidézett szövege Drusus és Tiberius alpesi népek ellen vezetett sikeres hadjáratáról szól (Kr. e. 15 körül), és felsorolja a leigázott törzseket. Erre a táblára alapozzák a feltételezést, hogy ez a terület harc nélkül hódolt meg a rómaiknak, mivel a helyi népesség, a Norici nem szerepelnek a győzelmi listán.
A következő teremben egy hatalmas képernyőn számítógépes animáció mutatja be a régió, a Sulm és a Mura völgye környezeti arculatának átalakulását az emberi civilizáció hatására a kőkorszaktól a népvándorláskorig. A képernyő melletti álfalba mélyesztett fülkék egy-egy történeti korszak, illetve régészeti kultúra jellegzetes leleteit villantják fel – többek között az említett strettwegi fejedelmi sírból származó kultuszkocsi másolatát. Az eredetit a grazi Joanneum őrzi. Kölcsönzése nyilván nem okozott volna különösebb gondot, ami jelzi, hogy a szervezők nem a tárgyak eredetiségére helyezték a hangsúlyt.
A harmadik terem az Európai Unió keleti bővítése tiszteletére egy jövőbeni eurorégiót idéz meg: Stájerország, Karintia, Burgenland, a nyugat- és dél-dunántúli magyar megyék, Szlovénia, Horvátország és az olaszországi Friuli-Venezia Giulia és Veneto tartományok az ókorban a Római Birodalom égisze alatt egyszer már egyesültek. A európakék hangulatú teremben a padlótól a plafonig érő karcsú oszlopokban kialakított tárlók a fenti régió egy-egy múzeumából származó jellegzetes római tárgyakat mutatnak: katonai sisakot, női ékszereket, pecsételőt, amphorát, érmeket stb.
Továbbhaladva egy római amphiteatrumot idéző installáción foglalhatnak helyet a látogatók, ahonnan azonban nem gladiátorjátékot, hanem kocsiversenyeket nézhetnek. A látogatók feje felett gyorsan körbe-körbe forgó állványzaton elhelyezett négy képernyőn a Ben-Hur című amerikai film ismert kocsiverseny-jelenete látható, Peter Seeger, a legnépszerűbb osztrák autósport-riporter tolmácsolásában, mellette pedig egy mai NASCAR autóverseny felvételei futnak több tízezres közönség előtt. Az állványzat forgása a körpályás verseny élményét biztosítja, maguk a felvételek pedig a sportjátékok közönségtömegének hangulatát idézik meg.
A következő teremben egyetlen tárgy került kiállításra: a flavia solvai tűzoltófelirat (Tabula Centonariorum) másolata (az eredeti szintén a grazi Joanneumban tekinthető meg!), amelyben Septimius Severus és Caracalla császárok megerősítik a helyi önkéntes tűzoltók (collegium centonariorum) kiváltságait. A kőbe vésett dekrétum, amely 93 önkéntes tűzoltó nevét sorolja fel, az egyetlen fennmaradt tűzoltólista a birodalom területéről.
A versenyek és a helyi tűzoltók után a római szépség- és hajápolás rejtelmeibe nyer betekintést a látogató. A kiállítótér egyik fala mentén szoborfejek a római korból, a másik felén a szobrok alapján rekonstruált parókák, alattuk négy kis képernyőn pedig az látható, ahogy mai fodrászok mai modelleken újraalkotják a római nők hajviseletét. A modern fodrászasztalokon a római hajápolás eszközei. Mindezek mellett az is megtudható, hogyan másolták sírköveik önábrázolásain a provinciák katonái a császár pénzérmékről, illetve szobrokról ismert hajviseletét.
Továbbhaladva Flavia Solva négyzethálós szerkezetét a későbbi „ideális” városok alaprajzaival vetheti össze az érdeklődő: Manhattan négyzethálós alaprajzával és a kínai Luchao kört mintázó tervrajzával.
Miközben a látogató feltárt sírokról készült fotóreprodukciókon lépked, a falakon Flavia Solva egykori polgárainak sírkövei és a település mai lakóinak – köztük a polgármesternek és feleségének – fényképei néznek le rá. A Falvia Solva egykori és Wagna mai lakói között konstruált kontinuitás az öltözködés hagyományőrző szerepének dokumentálására is kihat. A terem két sarkában bemutatott viseletrekonstrukciók arról tanúskodnak, hogy a római kori bennszülött népességen belül a férfiaknál a „kivetkőzés”, a helyi viselet elhagyása előbb következett be, mint a nőknél.
A korabeli építészeti technikákat 20. századi képregények (Asterix) felnagyított reprodukciói segítségével mutatják be, az építmények szerkezete (katapult, viadukt, amphiteatrum) pedig a Római Városi Múzeumból származó hatalmas, a múlt század elején készült maketteken tanulmányozható.
A római építészet hat jellegzetes alkotása egyszerre látható mai állapotában és számítógépes rekonstrukció segítségével eredeti formájában: a Forum Romanum, a római Colosseum, a római Caracalla-fürdők, Augustus római mauzóleuma, a tivoli Hadrianus-villa és a Hechingen Stein-i villa (Németország).
Egy következő teremben a római műveltség számára meghatározó antik auctorok mellszobrai nyertek elhelyezést egy műfűvel borított, a látogatók felé lejtő pódiumon, melyen a padlószintig mélyített „ösvény” vezetett keresztül: Szókratész, Platón, Arisztotelész, Cicero, Seneca, Marcus Aurelius és persze Homérosz – akit az idegenvezető úgy mutat be, mint a Trója című film forgatókönyvének íróját.
A szellem nagyjai után a háborúk hősei következtek: a falakat teljes egészében beöltözött római katonákról készült fényképek és ólomlegionáriusok borították. Flavia Solva név szerint ismert légiósainak beosztásai, egységeinek nevei, állomáshelyei és sírköveik lelőhelyei olvashatók egymás alatt. A római Traianus-oszlop jeleneteinek csigavonalbaba rendezett fotóreprodukciói a következő teremben azt mutatják meg, hogyan háborúzott a római hadsereg.
Az utolsó installációt már a kastélyon kívül helyezték el: egy rekonstruált római útdarab vezet a „sírok sétányának” nevezett fedett épülethez, ahol a falakba mélyesztett kis fülkékben háromdimenziós képek mutatják be az ókor különböző sírépítményeit „két szinten” – külön a gyerekeknek és külön a felnőtteknek (!).
A tartományi kiállítás másik helyszíne, a Schloss Seggau a város másik végén fekszik. Az odaút a teljesen újjávarázsolt belvároson vezet keresztül, ahol a fáradt turista megpihenhet egy kávéra vagy egy ebédre, és új erővel folytathatja kalandozásait a rómaiak világában.
A kastély udvarán a múlt században befalazott római sírkövek köszöntik az érkezőt, aki a jegypénztár után egy, az ókori Rómába vezető időalagútban találja magát. A város történetének különböző korszakait az időben visszafelé haladva az alagút egyik oldalán korabeli várostérképek fotómásolatai, másik oldalán filmrészletek (többek között Fellini Rómája és Zefirelli Napfivér, holdnővér című filmjének római jelenetei) jelenítik meg. Az időalagút a Kr. u. 1. századba, Augustus korába vezeti a látogatót, aki a következő teremben már az Augustus-kori város makettjét csodálhatja meg, a császár szobrának embernagyságú kifestett másolatával, majd a város festett panorámája tárulkozik fel, amelyben kicsiny padokról lehet gyönyörködni. A látványt a leggazdagabb rómaiak listája egészíti ki: élén a császár „végtelen” vagyonával, Seneca 300 millió sestertiussal már csak a hetedik helyre került.
Továbbhaladva a látogató egy hídon találja magát, ahonnan a birodalom egész falat beborító térképét látja, amelyen a jelentősebb útvonalak fénycsíkjai gyúlnak ki egymás után. Egy-egy útvonalhoz a terem két szélső falán hátulról megvilágított fényképek tartoznak, és egy hang tájékoztat az útvonalak állomásairól, kereskedelmi vagy katonai jelentőségéről. A birodalom térképével szemközti falon a római úthálózat korabeli térképének fotómásolata látható, amely az összes útvonalat párhuzamosan ábrázolja. A tájékozódást elősegítendő a szervezők a mai országneveket is feltüntették.
Aztán a római lakomák világába csöppenünk. A római étkezőt, a tricliniumot a rendezők egy televíziós stúdiókonyha díszleteivel építették egybe. A helyben készült és folyamatosan futó, a televíziók főzőműsorait idéző felvételeken tanulmányozható, hogyan és miből készültek a római ételek. Körös-körül a római konyha kellékei: üvegedények és terra sigillaták.
Egy nyolcszögletű terem következik a vallásokról. A nyolcszög oldalaiba mélyesztett fülkékben egy-egy tárgy utal valamelyik antik kultuszra és annak továbbélésére. Isis ábrázolása a későbbi Mária a gyermek Jézussal típusú szobrok előképe lehetett, hasonló párhuzamok sejthetők a Mithrasz-kultusz és a későbbi kereszténység között. A Mars Latobiust ábrázoló szobrocska a helyi kelta és a római istenek összeolvadására utal az interpretatio Romana keretében. Az istennek temploma is állt a közeli Frauenbergen, az ásatások helyszínéről webkamera közvetít képet a kiállítási terembe.
Továbbhaladva felöltöztetett bábok érzékeltetik a római és a katolikus liturgikus viselet közti kontinuitást. A látványt Fellini Róma-filmjének egyszerre több képernyőn vetített A bíborosok divatbemutatója című részlete egészíti ki, az egyházi viselet sajátos szatirikus értelmezését felvillantva. A terem másik oldalán egy grazi pap miseruháiba nyer betekintést a látogató, a ruháknak azonban sem anyaguk (műbőr, átlátszó műanyag), sem kivitelezésük nem követi a hagyományokat, alkotójuk ugyanakkor egy-egy újszövetségi szöveghelyből indult ki.
Végül az orvoslás: a terem közepén párnázott műbőrrel borított kettős tárló áll, bárki rákönyökölhet. A tárló fekete felében római kori, a fehérben formájukat tekintve igen hasonló modern orvosi eszközök. A fal mellett az egyik oldalon ókori és középkori műtéteket ábrázoló kódexillusztrációk, reliefek, vázaképek reprodukciói, melyek párhuzamait a szemközti falon elhelyezett képernyők jelentik egy mai műtétről készült felvételekkel.
A látottak alapján úgy tűnik, a szervezők célja korántsem az volt, hogy minél több ismeretet juttassanak el a látogatókhoz, hanem az, hogy a mai látogató számára megidézzék a római birodalom évszázadait. Egy-egy teremben egészen konkrét témák egyszerű, érthető és meglepetésszerű bemutatására tettek kísérletet, nem ritkán az eredeti kontextusukból kiragadott tárgyak zavarbaejtő összekapcsolása révén. A kor követelményeinek való megfelelés parancsát nem egyszerűen úgy értelmezték, hogy a látogatók megszólításához a legfejlettebb technikai megoldások szükségesek. Nem egy „hagyományos” kronologikus régészeti kiállítást igazítottak hozzá a „mai kor” vizuális kultúrájához és technikai lehetőségeihez. Sőt. Lemondtak arról, hogy a legfrissebb tudományos publikációk eredményeihez igazítsák a kiállítást. A szervezők abból indultak ki, hogy mi az, ami egy átlagos műveltségű mai látogatót – turistát – megragadhat, mi érdekelheti, milyen ismeretekkel rendelkezik, mik határozzák meg vizuális kultúráját és mindennapi élményeit. Sőt – gondoljunk csak a jövő eurorégióját bemutató teremre –, attól sem idegenkedtek, hogy az európai identitás megerősítéséhez is megtegyék a maguk hozzájárulását. És akiben ez a két kiállítás felébresztette az érdeklődést a római birodalom iránt, az az újjávarázsolt, régészeti-tudományos szempontok szerint rendezett környező kiállítóhelyeken megtekinthette a római élet eredeti maradványait: az épületek feltárt romjait és a mindennapi élet ránk maradt használati tárgyait.

Mészáros Balázs

(További információ: www.dieroemer.at)