Ha a kötet egy évvel előbb jelenik meg, a magyar változatot éppen a mű első kiadásának félévszázados jubileumán vehette volna kézbe az olvasó. Ez a könyv mégsem sorolható a késve érkezettek közé. Úgy látszik, a világ és benne az ember nem változott annyit 1951 (vagy a görögök?) óta, mint amennyire olykor hajlamosak vagyunk feltételezni.
Eric Robertson Dodds (1893-1979) a múlt század egyik legjelentősebb ókortudósa, klasszika-filológusa és filozófiatörténésze volt. Pályafutása kezdeti szakaszában főként az újplatonizmus területén folytatott kutatásokat (ennek eredménye volt 1933-ban Proklosz A teológia elemei c. művének általa készített kiadása, fordítása és kommentárja). A későbbiekben tevékenysége kiterjedt a görög kultúra egyéb, főként irodalmi forrásaira is. Miközben oxfordi professzorként különböző nyugat-európai és amerikai egyetemeken tanított, rendszeresen publikálta kommentáros szövegkiadásait (a két legfontosabb: Euripidész Bakkhánsnőkje 1944-ben és Platón Gorgiasza 1959-ben), illetve monográfiáit. Legnagyobb hatású írása kétségtelenül az 1951-es The Greeks and the Irrational. A témához más formában egy későbbi könyvében tért vissza (Pagan and Christian in an Age of Anxiety, 1965). 1977-ben Missing Persons: An Autobiography címmel jelentek meg visszaemlékezései.
"Azt vizsgálom" - mondja Dodds könyve előszavában -, "hogy az egymást követő korszakokban miként értelmezte a görög gondolkodás az emberi tapasztalat egy bizonyos fajtáját." (10. o.) Ez a tapasztalat az irracionalitás különböző megnyilvánulásaira vonatkozó tapasztalat - irracionalitás alatt értve mindazt, ami az emberi értelem számára hozzáférhetetlen, megmagyarázhatatlan vagy irányíthatatlan, az álom hétköznapi tapasztalatától a költők és jósok megszállottságán át a lélek túlvilági sorsának kérdéséig. Érthető, hogy Dodds óvatosan "a görög vallásos tapasztalat bizonyos releváns aspektusairól" (14. o.) beszél, miként figyelmeztetése is, mely szerint nem görög vallástörténetet tartunk a kezünkben. Valójában kevesebbet is, többet is annál: kevesebbet, mert - jóllehet a szerző óriási anyagot dolgoz fel - itt valóban csak a vallásos tapasztalat (és az írott görög hagyomány) egy szeletéről van szó; de többet is, mert az érintett jelenségek jóval túlmutatnak azokon a kereteken, amelyeket a 'vallás' szó sugall. Még fontosabb azonban, hogy Doddst nem a görögség irracionális tapasztalata vagy viselkedése érdekli, hanem az a kép, amelyet a görögség az irracionalitásról alkotott: a képzetek és fogalmak, amelyek segítségével a görögök az irracionalitás különféle megnyilvánulásait kezelni próbálták.
A görögség és az irracionalitás a homéroszi eposzok világától a Platón koráig terjedő időszakot tárgyalja részletesen. Az 1. fejezet (Agamemnón mentsége) a "lelki beavatkozásra" vonatkozó képzeteket vizsgálja a homéroszi eposzokban; lelki beavatkozás például az, amikor egy isten vagy daimón bátorságot önt a hősbe, vagy amikor megzavarja a hérósz normális tudatállapotát (até). A következő fejezet (A szégyenkultúrából a bűnkultúrába) bemutatja, hogyan módosultak ezek a képzetek az archaikus korban, és hogyan vált az ember isteneknek való kiszolgáltatottsága egyre erősödő szorongássá és bűntudattá. A 3. fejezet (Az őrület áldásai) a Platón Phaidroszában szereplő csoportosítás alapján az isteni eredetű őrület három típusát és a hozzájuk kapcsolódó görög felfogást tárgyalja: a jósok megszállottságát, az eksztatikus rítusok (leginkább a Dionüszosz-kultusz) őrületét és a költők ihletettségét. A 4. fejezetben (Álom-sémák és kulturális sémák) azt elemzi a szerző, hogy hogyan viszonyultak a görögök az álmokhoz, vagyis milyen típusú álmaik voltak, és hogyan függhettek össze ezek az álmok alapvető kulturális sémáikkal. Az ezt követő fejezetben (A görög sámánok és a puritanizmus eredete) a görög gondolkodás egyik sajátos fejleménye, a lélek és a test radikális szembeállítását tételező puritanizmus forrását kutatja Dodds. Miközben felhívja a figyelmet a görög puritanizmus jellegzetességeire, itt foglalkozik az orphikusok tanításaival is.
A 6. fejezet (Racionalitás és ellenhatás a klasszikus korban) azt vizsgálja, hogy az érintett elképzelések hogyan éltek egymás mellett a klasszikus korban: milyen hatást gyakorolt rájuk a racionalizmus, és milyen alakokat öltött a megőrzésükre irányuló vágy. A 7. fejezetben Dodds külön foglalkozik Platón állásfoglalásával. A filozófus életművét abból a szempontból elemzi, hogy miként próbálta meg Platón gondolkodása különböző szakaszaiban feloldani az emberi racionalitásba vetett hit és az ember mélységes értéktelenségének tudata közötti ellentmondást (Platón, az irracionális lélek és az öröklött konglomerátum). A könyv kitekintéssel zárul: miután a szerző nagy vonalakban ismertette a hellenisztikus kor és a későókor fejleményeit, arra a kérdésre keresi a választ, hogy mi lehetett az oka a racionalitás ismételt visszaszorulásának(Félni a szabadságtól). A kötet ezen kívül függelékként tartalmaz még két résztanulmányt a menadizmusról és a teurgiáról, amelyek korábban készült folyóiratcikkek újraközlései.
Az áttekintésből kirajzolódik előttünk a görög gondolkodás fél évezredének egyik fontos vonulata: látjuk, amint létrejön az irracionalitásra vonatkozó képzetek egymásra rakódó konglomerátuma (1-5. fejezet), majd elkezdődik e konglomerátum fokozatos felbomlása, és megszületnek a felbomlásra adott első reakciók (6-7. fejezet). Dodds azonban óvakodik attól, hogy a vizsgált elképzeléseket egy lineáris történeti folyamat jól elkülöníthető elemeiként mutassa be. Nem mond le arról, hogy bizonyos tendenciákat állapítson meg, de az állandó előre- és visszautalások révén érzékelteti, hogy folytonos alakulásban lévő képződményekről van szó. Ami egy korszak gondolkodásában új vonásnak tűnik, az talán már régóta ott volt a háttérben (vagy csak forrásaink hallgatnak róla), ami pedig eltűnőben van, még évszázadokig érezteti hatását; így a tárgyalás során lehetetlen biztos korszakhatárokat vonni. Ennek a fajta óvatosságnak - amely korántsem egyenértékű a 'tulajdonképpen nem állíthatunk semmi biztosat' folytonos hangoztatásával - több formáját is megtaláljuk Dodds fejtegetéseiben. Ilyen például az, ahogy a szerző a klasszikus kor által örökölt konglomerátumot láttatja, amelyben különböző korokból és kultúrákból származó képzetek éltek egymás mellett ("nem létezett 'görög felfogás', csak az egymással versengő válaszok zűrzavara", 144. o.), vagy amikor figyelmezteti olvasóját: az általa adott magyarázatok pusztán "logikai vagy pszichológiai lehetőségek" (134. o.).
Dodds ugyanis nemcsak megállapítja, hogy a görögség milyen válaszokat adott az irracionalitás különféle megnyilvánulásaira, hanem arra is megpróbál magyarázatot találni, hogy miért éppen ezeket a válaszokat adta. Ehhez - a józan ész mellett - legtöbbször kortárs antropológiai és pszichológiai elméleteket hív segítségül, így például a freudi pszichoanalízis eredményeit. Előfordulhat, hogy a mai olvasó esetleg nem talál teljesen meggyőzőnek egy-egy ilyen magyarázatot; mindazonáltal érdekes, hogy ötven éve Doddsnak ugyanazért kellett mentegetőznie, amiért feltehetőleg ma is kellene: hogy más tudományterületek eredményeit próbálja alkalmazni a sajátjában. Különben sem gondolom, hogy Dodds magyarázatai különösebb védelemre szorulnának. Tisztában volt vele, hogy egy magyarázatot csak egyvalami igazolhat: ha sikerül érthetőbbé tennie olyan tényeket, amelyeket más magyarázatoknak nem. Nyilvánvaló, hogy egy jobb magyarázat elvi lehetősége mindig megvan; ami viszont egy magyarázat révén világosabb lett, az már az is marad.
Dodds eljárása talán abból a törekvésből fakad, hogy a görögség saját irracionalitás-tapasztalatára adott válaszai mellé odaállítsa a mi válaszainkat is. Hiszen az világos, hogy irracionalitás-tapasztalattal mi is rendelkezünk - más területeken is ez a közös tapasztalat ad rá lehetőséget, hogy egy kétezerötszáz évvel ezelőtt virágzó kultúrát egyáltalán megkíséreljünk megismerni. A felfedezés izgalma azonban nem ebből, hanem az ugyanarra a tapasztalatra adott eltérő reakciók összehasonlításából ered. Annak persze örülünk, hogy megtudjuk: a görögök nem is voltak olyan racionálisak, mint amilyennek a német klasszika-filológia kezdeti időszakában tűntek, és amilyennek, lássuk be, sokszor még ma is hajlamosak vagyunk látni őket. De mi a helyzet a mi racionalitásunkkal? Megtaláltuk-e már a saját válaszainkat, hatalmunkban tartjuk-e már ösztöneinket, vágyainkat, képzeteinket? Vagy, a tudomány nézőpontjából tekintve a dolgot, valóban olyan kivételezett helyzetben vagyunk-e, hogy képesek legyünk tekintetünkkel átfogni és megítélni, megmagyarázni minden más, előttünk létezett kultúrát? Ami a tudományt illeti, Dodds, úgy tűnik, hitt abban, hogy egyre jobb magyarázatokat találhatunk; de nem hiszem, hogy különösebb illúziókat táplált volna saját kora racionalitásával kapcsolatban.
A gondolati feszültség és a felfedezés izgalma nagyban hozzájárul ahhoz, hogy élvezettel olvassuk A görögség és az irracionalitást. Ehhez persze kell még valami: Dodds friss szelleme és remek stílusa, amelyet Hajdu Péter kiváló fordításának köszönhetően magyarul is értékelni tudunk.

Böröczki Tamás

A kötet harmadik darabja a Kairosz Kiadó és a Pécsi Tudományegyetem Patrisztika Központja közös fordítás- és monográfia-sorozatának (Catena). A magyarul első ízben napvilágot látó mű Ágoston első szentírás-kommentárja (388), mely a Teremtés könyve 1,1-2,24 szakaszának allegorikus magyarázatát tartalmazza. Amellett, hogy az írás összefoglalja a szerző manicheus kozmológia ellen irányuló érveit, Ágoston első kísérletének tekinthető a bibliai teremtés-történet által felvetett problémák összefüggő, közérthető tárgyalására. Ezt az első állásfoglalást olyan későbbi Ágoston-művek egészítik ki vagy folytatják majd, mint a Vallomások (11-13.) vagy a Szó szerinti magyarázat a Teremtés könyvéről. A mű szerkezeti vázlata és a szakirodalmi tájékoztató mellett megtaláljuk a kötetben egy késői írás, a Felülvizsgálatok idevonatkozó passzusának fordítását is, amelyben a szerző egykor kifejtett gondolataira reflektál; mindhárom a fordító munkája. Akárcsak a kiváló előszó, amely nagymértékben hozzásegíti az olvasót, hogy az írást elhelyezze Ágoston életművében.

Az építészettörténeti kézikönyv első fejezete a római kori Pannonia építészetét mutatja be (A római kortól a honfoglalásig, 6-51. oldal, Tóth Endre munkája). A gazdagon illusztrált könyv e fejezetében főként az érdeklődők által ma is látható épületek bemutatása és elemzése révén kapunk kitűnő tájékozatást a birodalomszerte alkalmazott építészeti technikákról és az alapvető épülettípusokról. A szerző a különféle építészeti megoldásokat a fontosabb épületekről készített rekonstrukciós makettek bemutatásával teszi áttekinthetőbbé.<

A kötet a későókor legnagyobb költőjének gazdag életművéből a legtekintélyesebb antik műfajhoz tartozó költeményekkel, az eposzokkal foglalkozik. Az elemzések középpontjában Claudianus epikus technikája, valamint klasszikus elődeihez és kortársaihoz fűződő viszonya áll.

A kötet mintegy kétezernégyszáz év görög és latin nyelvű erotikus költészetéből nyújt - szükségképpen erősen szelektív - válogatást. A versek között a sejtelmesen idillikus költeményektől a kifejezetten trágár epigrammákig mindenféle típust megtalál az olvasó. A válogatás kétharmad részét a görög és római ókor alkotásai adják (köztük helyet kap a Görög Antológia számos későantik epigrammája is), a fennmaradó egyharmad pedig néhány kora-középkori és újkori, többségében azonban reneszánsz költőtől származó erotikus költeményt tartalmaz. A magyarul eddig nem olvasható művek mellett olyan közismert költők ismert versei is szép számmal képviseltetik magukat - kivétel nélkül Csehy Zoltán új, gyakran kifejezetten szellemes fordításában -, mint Anakreón, Catullus, Horatius vagy Janus Pannonius. Az Utószóban a fordító egyebek mellett fordítói elveit is kifejti. Elismeréssel szólhatunk még a könyv gyönyörű megjelenéséről (Pintér József munkája), amely a fordításokkal együtt az egykori, szintén vázaképekkel illusztrált Míg élők közt leszel élő méltó párjává avatja a kötetet (igaz, ebben az esetben a vázaképekről nem tudunk meg túl sokat).

A könyv szerzője klasszika-filológus régész, maga is több évet töltött a pompei-i ásatásokon. A kötetben a városszerte felbukkanó falfirkák legérdekesebb csoportjából, az erotikus gaffitikből válogat, melyek segítségével röpke bepillantást nyerhetünk a város szerelmi életébe. A könyvet mintegy 180 színes fotó illusztrálja.

A költő száműzetésben íródott versciklusának megjelenésével teljessé vált az új fordítású, magyar nyelvű Ovidius-corpus. A kiadás felhasználja a régebben készült, antológiákban már publikált rész-fordításokat, s ezek mellé állítja az újakat.

A görög származású történetíró a Kr. e. 168-as püdnai csatát követően túszként került Rómába. Nagyszabású művének ez az első teljes magyar fordítása. Negyven könyvben megírt történeti munkájában Polübiosz Róma felemelkedését és nagyhatalommá válásának folyamatát mutatja be.

A könyvpiacot az utóbbi években elárasztó, "letűnt ókori civilizációkat" bemutató, sok színes fotóval és kevés információval ellátott könyvek sorában Reeves könyve igazi csemege azok számára, akik a szép képek nézegetésén kívül némi többletinformációra is vágynak. Amellett, hogy a mű részletesen bemutatja az ókori Egyiptom kutatásának történetét, az adott felfedezéshez kapcsolódó kutúrtörténeti tudnivalókkal is megismerteti olvasóját.

A szerző a keresztény teológia első öt évszázadának történetét tárgyalja abból a nézőpontból, hogy milyen hatást gyakorolt az alakulásban lévő keresztény filozófiára a görög filozófia fogalomkészlete és megközelítésmódja. A kötet bevezető fejezetei, melyek a görög filozófia fontosabb eredményeit ismertetik (13-88. oldal), az e területen kevésbé tájékozott olvasókat segítik a gondolatmenet jobb megértésében. Azt, hogy az áttekintésben a platonista iskola tanításai szerepelnek a legnagyobb súllyal (ezen belül is leginkább Platón filozófiája), a monográfia célkitűzése indokolja. A kötet törzsanyaga nem az egyes keresztény szerzők, hanem bizonyos meghatározó témák szerint kerül csoportosításra (pl. Görög és zsidó istenfogalmak, Isten létének bizonyítékai ). Stead csak Ágostonnal tesz kivételt, akinek a hit és tudás viszonyával, illetve a szabad akarattal kapcsolatos elképzeléseit külön vizsgálja és kritizálja a két zárófejezetben.