Régi desideratumot teljesített a magyar könyvkiadás Fustel de Coulanges Az antik városállam című munkájának reprintként való megjelentetésével, amelyhez Hamza Gábor fűzött önálló tanulmánynak is beillő utószót. Numa Denis Fustel de Coulanges La Cité antique. Étude sur les cultes, le droit, les institutions de la Grèce et de Rome című műve 1864-ben, Párizsban látott napvilágot, s már megjelenésével olyan visszhangot váltott ki, hogy nem csupán a francia történet- és jogtudomány, hanem a francia nemzeti irodalom panteonjába is bevonult,¹ a német szakirodalom pedig korszakalkotó könyvként jellemezte.² A magyar fordító, Bartal Antal a horatiusi Ars poetica gondolatát idézve méltatja Fustel de Coulanges ezen munkáját: Omne tulit punctum, qui miscuit utile dulci / lectorem delectando pariterque monendo; / hic meret aera liber Sociis, hic et mare transit / et longum noto scriptori prorogat aevum (343-346., Muraközy Gyula fordításában: "Osztatlan tetszést arat, mi a hasznosat, édest / jól elegyítve tanít, s közben komoly élvezetet nyújt; / ebből gazdagodik meg a két Socius, s az ilyen jut / tengereken túl, és szerez írójának örök hírt!"). A La Cité Antique kivételesen széles forrásbázison nyugszik, s noha ezen források elemzése - amint Hamza Gábor is megjegyzi - nem mindig kellő körültekintéssel, s olykor kissé mechanikusan történik, mindez nem von le a mű gondolatgazdagságából és számos, mind a kortársak,³ mind a 21. század kutatója számára ösztönző erejű megállapításaiból. Az összehasonlító módszer kiemelt alkalmazását fokozott mértékben indokolja azon tény, hogy Fustel de Coulanges a történelemben az emberi társadalmak tudományát látja, s ekképp is ábrázolja.⁴ A cím némiképpen félrevezető, hiszen a szerző nem antik alkotmánytörténetet ad az olvasó kezébe, hanem az antik Hellász és Róma vallási és jogi intézményeinek átfogó elemzését tűzvén ki célul egyfajta, kivételesen magas színvonalú vallás- és társadalomtörténeti reflexiót tár elénk. Coulanges e művében a vallási intézmények prioritását hangsúlyozza a különféle intézmények, s különösképpen az állam fejlődésében.
Fustel de Coulanges 1830-ban született Párizsban, tanulmányait az École Normale Supérieure-ön, majd az École Française d'Athènes-ben végezte; doktori disszertációját (Quid Vestae cultus in institutis veterum privatis publicisque valuerit, magyarul: Milyen jelentőséggel bírt a régiek köz- és magánintézményeiben a Vesta-kultusz) 1853-ban védte meg. 1857-ben jelenik meg első, nagyobb lélegzetvételű munkája Mémoire sur l'île de Chio címmel, magántanári képesítését 1858-ban szerzi meg Párizsban, 1860-ban a strasbourg-i egyetemen a történettudomány professzora lesz. 1875-től ókortörténetet tanít a Sorbonne-on, 1878-tól pedig középkortörténetet; 1875-től az École Normale Supérieure tanára, 1880-tól pedig professzora, s 1880-tól 1883-ig ezen intézményt igazgatja. 1875-től az Académie des Sciences morales et politiques tagja, 1884-től 1889-ben bekövetkezett haláláig a Sorbonne tanszékvezető professzora.
Histoire des institutions politiques de l'ancienne France (Az ősi Franciaország politikai intézményeinek története; 1875-1893) című, hatkötetes, ám sajnos befejezetlenül maradt munkájának első kötete 1875-ben jelent meg. A francia történelem bemutatását annak antik örökségével, vagyis az Imperium Romanum megszűnésének körülményeivel kezdi, s kifejti, hogy a germán törzsek a birodalom szövetségeseiként, nem pedig erőszakos hódítókként tettek szert vezető szerepre, ami a politika, a gazdaság és a jog területére egyaránt vonatkozott, s így - nézete szerint - a feudalizmus kialakulása sem járt együtt a római jogrendszer lényegi módosulásával.⁵ A germán uralom kialakulását Fustel de Coulanges nem tekinti a modern értelemben vett állam kezdeteinek, szerinte ugyanis ezekben - számos változással ugyan - a római állam élt tovább; a modern állam gyökereit pedig a feudalizmust követő időkben, az újkori politikai jogban kell keresni. Szintén államtani jellegű az 1858-ban napvilágot látott, nagy visszhangot kiváltó Polybe ou la Grèce conquise par les Romains (Polybios avagy a rómaiak meghódította Görögország) című munkája.
A földtulajdon eredetének problematikáját tette vizsgálat tárgyává - különös tekintettel a galliai vonatkozásokra - az 1889-ben megjelent Le problème des origines de la propriété foncière (A földtulajdon eredetének problémája) című művében, amelyben határozottan szembehelyezkedett mind a morgani, mind pedig az engelsi nézetekkel. Szintén a földtulajdon történetéhez kapcsolódik a colonatus intézményének kialakulását elemző, az 1885-ös Recherches sur quelques problèmes d'histoire (Vizsgálódások egyes történelmi kérdések kapcsán) című kötetben publikált, Le colonat romain címet viselő tanulmánya. A földtulajdon kialakulása tekintetében a La Cité antique-ben is kifejti eredeti nézeteit, miszerint a földtulajdon megjelenésében a családkultusznak (sacra familiae) volt kiemelkedő jelentősége, lévén, hogy a római polgár el nem idegeníthető tulajdont szerzett azon a síron, ahol ősei nyugodtak, amely akkor is fennmaradt, ha azon földterületet, amelyen a sír volt található, elidegenítették. Mind az imént említett Recherches sur quelques problèmes d'histoire, mind pedig az 1893-ban megjelent Questions historiques (Történeti kérdések) című kötet paradigmatikus jelentőségű Fustel de Coulanges történelemszemlélete szempontjából.⁶
A La Cité antique 1879-ben, a hetedik kiadásban nyerte el végleges, máig változatlan formáját, 1907-ben pedig már - egyedül Franciaországban - a tizennyolcadik kiadás látott napvilágot. 1873-ban jelent meg először angolul W. Small fordításában, 1894-ben pedig ezen angol, pontosabban amerikai fordítás már a nyolcadik kiadást érte meg. Több olasz fordítás is született, így az 1924-es G. Perrotta-, az 1925-ös G. E. Calapaj-féle, 1972-ben pedig új olasz kiadás látott napvilágot. Az 1941-es portugál és az 1947-es spanyol fordítás mellett az 1988-ban megjelent, Karl Christ előszavával ellátott fordítás érdemel külön kiemelést. A 20. század több jeles kutatója, így többek között Stadler,⁷ Finley⁸ és Momigliano⁹ szentelt kiemelt figyelmet Fustel de Coulanges munkásságának.
A következőkben csupán néhány szót magáról a hasonmás kiadásban megjelent La Cité antique-ről. Az antik városállam bevezetőjében Fustel de Coulanges kifejti, hogy a görög és a római társadalom vizsgálatát a két nép közös származása, egymással rokon idiómája és - nézete szerint - lényegében azonos kormányzási elvei és intézményei miatt kapcsolja össze, valamint felhívja a figyelmet azon veszélyre, amire éppen a görögökhöz és a rómaiakhoz fűződő közvetlen viszony csábítana ("Nevelési rendszerünk, melynek kifolyása, hogy gyermekkorunktól fogva görögök és rómaiak között élünk…"¹⁰), nevezetesen, hogy mai fogalmaink segítségével és saját történelemszemléletünk alapján igyekezzünk e népek történetét és gondolkodásmódját feltárni. Saját korának hibájául rója fel, hogy az ókori intézményeket saját politikai rendszereinek legitimációjára használta fel, s ezzel mind az antik történelmet meghamisította, mind pedig az új politikai struktúrák kiteljesedését gátolta.¹¹ E gondolatmenetet tovább fűzve expressis verbis kijelenti, hogy a görög-római kormányzati- és eszmerendszer nem szolgálhat sem saját százada, sem az elkövetkezendő korok számára exemplumként,¹² a szerző tehát e tekintetben szakít a meglehetősen történelmietlen, moralizáló historiográfiai hagyománnyal.
A jogtörténész-filológus számára messzemenően tanulságos és örvendetes Fustel de Coulages szintetizáló látásmódja, hiszen nem választja el egymástól a politika-, vallás- és jogtörténeti vizsgálódást, hanem ezek szinopszisából vonja le következtetéseit. Noha bizonyos részeredményeit a mai ókortudomány meghaladta, korunk kutatója számára is példaértékű lehet a szerző kiemelkedően széles forrásbázison nyugvó ismeretanyaga és "lélekben göröggé-rómaivá válása".
A magyar fordítás (Az ókori község. Tanulmány a görög és római vallásról, jogról és intézményekről) Bartal Antaltól (1829-1909) származik, és 1883-ban jelent meg a Magyar Tudományos Akadémia gondozásában. A második magyar nyelvű kiadás - tekintettel mind a "község" szó megváltozott jelentésére, mind pedig az "ókori" helyett az "antik" kifejezés használatának indokoltabb voltára, hiszen a szerző, amint ez az alcímből kiderül, Görögországgal és Rómával foglalkozik - Az antik városállam címet kapta, s eltekintve néhány szerkesztői korrekciótól, az eredeti fordítás szövegét tartalmazza.

Nótári Tamás

Jegyzetek

"Római forradalom" - így nevezi egy nagy ókortörténész (R. Syme) a római res publica válságának korát, s bár ez csak akkor igaz, ha "forradalom" alatt mindent felforgató változásokat, s nem modern értelemben vett forradalmat értünk, jelzi, hogy kulcsfontosságú időszak volt a Kr. e. 1. század a római történelemben. Ennek a korszaknak volt egyik legjelentősebb szereplője Iulius Caesar - de nemcsak szereplője, hanem krónikása is. Mondhatni: nemcsak azzal járult hozzá a forradalmi változások történelmi jelentőségéhez s ebben saját kiemelkedő szerepéhez, hogy részt vett az eseményekben, hanem azzal is, hogy beszámolt róluk, minek köszönhetően az utókornak, ha a "forradalmi" kor egyes fontos mozzanatairól alapos beszámolót igényel, Caesar "kommentárjaihoz" kell fordulnia. A De bello Gallicónál kevésbé olvasmányos, ám annál drámaibb írásmű a De bello civili: egy "nagy" ember elegáns önigazolása.

"Sok olyan dolog van a filozófiában, amit eddig egyáltalán nem magyaráztak meg eléggé, s - miként azt te is nagyon jól tudod, Brutusom - az istenek természetének kérdése is roppant nehéz és igen homályos; azonban rendkívüli jelentőségű a lélek megismerése szempontjából, és a vallás előírásait is szükségképpen érinti." Az istenek természetéről a különböző filozófiai iskolák által kialakított vélekedéseket (igazságokat?) ütközteti Marcus Tullius Cicero alapvető jelentőségű, és mind bölcselet-, mind vallástörténeti szempontból komoly forrásértékkel rendelkező értekezése, melyet az 1985-ös kiadás felfrissített változatában vehet ismét kézbe a magyar olvasó. A változtatásokkal csak egyetérteni lehet: Hahn István - kiváló, de mára már elavult - utószava helyett a kötet fordítójának alapos, elemző tanulmányát olvashatjuk, az első kiadás szakirodalmi tájékoztatója mellé pedig az azóta megjelent szakmunkákat bőséges válogatásban fölsoroló kiegészítés került. Mindenképp tanulságos a régi és az új bibliográfia öszszehasonlítása: míg húsz évvel ezelőtt a kötet szerkesztője alig tudott például komolyan vehető magyar nyelvű filozófiatörténeti kézikönyveket ajánlani az olvasónak, mára ez a probléma szinte teljes egészében megoldottnak tekinthető.

Horváth László-Laczkó Krisztina- Mayer Gyula-Takács László (szerk.), Genesia. Tanulmányok Bollók János emlékére, Typotex Kiadó, Budapest, 2004, 800 oldal (+ képmelléklet).