OKOR - magunkrol

Az ÓKOR című folyóirat azért jött létre, hogy hozzájáruljon az antik örökség jelentésének és jelentőségének újrafogalmazásához. Miért van erre szükség? Azért, mert az európai kultúra hagyományosan - amint ezt politikai szempontból az új európai alkotmányos szerződés preambuluma is kifejezésre juttatja - az antik görög-római kultúrához kapcsolja saját eredetét. Nem pusztán önmagában vett érdekessége folytán érdemes tehát az antikvitással foglalkozni, hanem azért is, mert ennek révén az európai kultúra gyökereire nyílhat rálátásunk, más megközelítésben: az európai kultúra folyamatos "újraolvasásának" munkáját végezhetjük el. De vajon mennyiben érvényes ez a hagyomány a 21. századi Magyarországon?

Magyarország kulturális életében a 20. század első felében különösen felértékelődött az antikvitás jelentősége. A pozitivista indíttatású klasszika-filológia kiüresedése után megjelent egy olyan irányzat, amely a klasszikus műveltség újraértelmezésén fáradozott. Ennek az irányzatnak volt kiemelkedő reprezentánsa a tudomány hagyományos eszközrendszerével mindinkább szakítani igyekvő klasszika-filológus, Kerényi Károly. Kerényi az antik mítoszokra mint saját történeteinkre, az antik istenekre mint a világot ma is benépesítő erőkre tekintett, előadásai és írásai óriási hatást gyakoroltak a tudományuk tárgyát újszerű módon szemlélni kívánó ókortudósokra (pl. Brelich Angelo, Szilágyi János György), jelentős írókra és gondolkodókra (pl. Hamvas Béla, Németh László, Szerb Antal), továbbá olyan alkotókra, akik műfordítóként talán a legtöbbet tették az antikvitás modern hangjának megtalálásáért (legelső sorban Devecseri Gábort kell itt említenünk). Az ÓKOR magáénak tekinti Kerényi Károly örökségét, meggyőződésünk ugyanakkor, hogy a 21. század elején ez az örökség radikális újrafogalmazásra szorul.

Azt gondoljuk, ma elsősorban arra van szükség, hogy - épp az antikvitás kulturális örökségének sokrétűségét, ill. az ezt közvetítő hagyományok sokszólamúságát kihasználva - részt vegyünk a tudomány és a kultúra különböző, egymástól elszigetelődött diskurzusainak összekapcsolásában.

Az ÓKOR, mint alcíme is mutatja, az antik kultúra egészének bemutatására törekszik.
Szükségesnek tartjuk, hogy a különböző ókori népek, kultúrák, társadalmak ne egymástól elszigetelten kerüljenek bemutatásra, hanem éppen azok a mozgalmas kulturális interakciók váljanak felismerhetővé, amelyek például a Római Birodalom fennmaradását vagy éppen a kereszténység elterjedését lehetővé tették.

Az ÓKOR rendszeresen közöl tanulmányokat az antik irodalomról, illetve ennek magyar- és világirodalmi utóéletéről.
Szükségesnek tartjuk az ókorról szóló, némileg megporosodott értelmiségi közbeszéd felfrissítését. Ezt az erősen "literátus" magyar szellemi életben leghatékonyabban az antik szépirodalom, valamint az irodalmi hagyomány közismert, de a maga mélységeiben ritkán interpretált "antik vonatkozásainak" újraértelmezésén keresztül lehet megtenni.

Az ÓKOR rendszeresen beszámol a hazai múzeumi élet eseményeiről, időszaki kiállításokról és bemutatja a múzeumi gyűjteményeket.
Szükségesnek tartjuk a kiállításrendezésről folyó viták napirenden tartását, kiállításkritikák közlését, mert meggyőződésünk, hogy egyre inkább a múzeum válik azzá a hellyé, ahol a társadalom széles rétegei az antik örökséggel találkozhatnak. A múzeumi bemutatás, a kiállított tárgyak kontextualizálása alapvetően határozhatja meg az antikvitásról kialakuló képet és értelmezéseket.

Az ÓKOR rendszeresen beszámol az aktuális hazai régészeti feltárásokról és az antik örökséget tematizáló kulturális programokról.
Szükségesnek tartjuk, hogy a Magyarország pannoniai és barbaricumi örökségén alapuló kulturális turizmus fejlesztése érdekében segítsük a tudományos, az építészeti és az idegenforgalmi szakemberek párbeszédét, együttműködését, a különböző szempontokat egyszerre, de egymást nem kizárva érvényesítő megoldások megtalálását.

Az ÓKOR rendszeresen jelentet meg színházi kritikákat és az antik drámák színpadra állításának problémáihoz kapcsolódó írásokat, beszélgetéseket.
Szükségesnek tartjuk a színházi szakemberek és az ókori drámával foglalkozó filológusok párbeszédének biztosítását, hogy a múlt szövegeinek értelmezésében különféle módokon érintett szakemberek kölcsönösen tanulhassanak egymás munkájából.

Az ÓKOR folytatásokban közli Krétai Dictys Trójai napló című művét, mely a trójai mondakör késő ókori regényes feldolgozásaként árnyalhatja az antikvitásról bennünk élő egyoldalú képet.
Szükségesnek tartjuk az antik - szépirodalmi és nem szépirodalmi - szövegek magyar fordításának alapos kritikáját, és új, frissebb szellemű fordítások megszületésének ösztönzését, annak érdekében, hogy a hazai közönség ne csupán nehezen érthető nyelvezetű szövegként szembesüljön az antik auktorok írásaival.

Az ÓKOR Okuláré rovata a hazai ókortudomány jeles személyiségeinek, az ókortudomány hazai történetének bemutatására törekszik.
Szükségesnek tartjuk egyrészt a hazai ókortudomány történetének a magyar és nemzetközi tudomány- és művelődéstörténetbe ágyazott bemutatását, másrészt azoknak az antikvitáshoz kapcsolódó - például műgyűjtői - magatartásmintáknak a megismertetését, amelyek hozzásegíthetnek, hogy az ókortudomány hazai művelői és befogadói világosabban láthassák az elődök által kialakított szerepeket és ezek lehetséges mai transzformációit, a tudományszakukkal szemben megfogalmazott külső elvárások sorát és az ezekre adható lehetséges válaszok skáláját.