|
2004. III. ÉVFOLYAM 2. SZÁM
|
|
Simon Zsolt
Az Európa név eredetileg csak
Görögország középső részét
(Homérosz Apollón-himnusza 251 és 291)
és a thrák s makedón északot foglalta
magába (vö. Hérodotosz VI. 43 és
VII. 8), szembeállítva a Peloponnészosszal
és a szigetvilággal. A görög kolonizációval
fokozatosan növekvő földrajzi ismeretek lépésről-lépésre
tágították Európa fogalmát.
A 6. század végén a milétoszi
Hekataiosz már Európára és Ázsiára
osztotta a világot, amelyet Hérodotosz (IV.
42) tovább osztott három részre: Európára,
Ázsiára és Libüére (azaz
Afrikára). Érdemes megfigyelni, hogy mindhárom
esetben egy kisebb földrajzi régió nevét
terjesztették ki egy egész kontinensre. De honnan
ered ennek a területnek a neve?
|
|
|
Gloviczki Zoltán
Noha Európé mitikus alakja Hésziodosz
korában még csak a tengeri istennők egyikeként
szerepel, a képi ábrázolások tanúsága
szerint a Kr. e. 6. századtól kialakul az elrablásáról
szóló mitologéma. Agénór
szidóni király leánya fivéreivel
- többek között Kadmosszal, Phoinix-szel -
él együtt a palotában, amikor Zeusz szemet
vet rá, s hófehér bika képét
öltve hátára csalogatja, majd a tenger
habjain Kréta szigetére ragadja. Itt azután
a főisten - szokásához híven mentve
kalandját - a krétai királyhoz adja a
megejtett leányt, még tőle születik
azonban a három legendás krétai ősatya:
Minósz, Szarpédón és Rhadamanthüsz.
Ahogy Európé már megálmodta a
földrészek érte folyó versengését,
Zeusz valóban a mi kontinensünknek ajánlja
őt, nevét pedig örök emlékül
amannak adja.
|
Hajdu Péter
Az első problémát az
epüllionok csoportjának kijelölése
okozza, hiszen most nem a műfaji jegyek alapján
sorolunk be műveket a csoportba, hanem éppen
a csoport egyes tagjairól próbáljuk az
általános jegyeket leolvasni. Csakhogy a szakirodalomban
messze nincs egyetértés az epüllionok csoportjába
tartozó műveket illetően sem. Véleményem
szerint nem szabad túllépni az eposz mint hexameteres,
narratív költemény antik definíciójának
határát. Narratív költeményen
pedig olyan költeményt értek, amely a történetet
a mesélés kedvéért meséli
el, vagyis az elbeszélés alkotja a mű
alapstruktúráját.
|
|
Dér Katalin
Sokan úgy vélik, Vergilius meggyőződése
az lehetett, hogy a római nép polgárháborúból
alighogy kilábalt, erkölcsileg szétesett,
lepusztult közösségének minden egyéni
tragédia és szubjektív veszteség
ellenére Aristaeusra, a méhek közösségét,
a kaptárt restauráló Aristaeusra, a tanulékony,
engedelmes - nem véletlenül épp a rituális
szabályozás iránt engedelmes! -, alkalmazkodó,
hajlékony Aristaeusra, az általa képviselt
poézisre, a közösség újjáteremtését
segítő, számára mintát
adó, s ennyiben gyakorlatias költészetre
van szüksége, nem az individuális, túlfűtött
érzelmektől motivált orpheusira. Igen,
lehetséges, hogy Vergilius racionális meggyőződése
valami ilyesmi volt. Ám Orpheus leszakított
feje a folyóba vetve tovább énekel, és
ez a dal, lévén mentes a halandó test
anyagiságától, értelemszerűen
végtelen ének: mint ahogy Vergilius is a maga
dalának, a Georgicának legutolsó sorát
az első nagy mű, az ecloga-könyv nyitó
sorához csatolja vissza, ciklikus végtelenné
téve énekét: Tityre, te patulae cecini
sub tegmine fagi (zengtem
Tityrusom, ki a sátras
bükk hüvösén heverészett: 4,
566 ~ I. ecloga 1).
|
Horváth Judit
Kritikus helyzetben tehát a görög
istenek is szoktak segíteni, például
jósok útján tudatják, hogy bűnös
rejtőzik a közösségben, és
a baj elhárításához tőle
kell megszabadulni. Csapások, az istenség megsértése,
isteni segítség - a három jelenet elemzése
során minden lépésben újabb és
újabb közös pontok tárultak fel. Igen,
mert a Józsuét, Agamemnónt és
Oidipuszt körülvevő világot ugyanabból
az "anyagból" gyúrták. A rokonságon
belül azonban ezúttal is ugyanolyan sokatmondó
az összehasonlítás nyomán feltáruló
különbség: Józsuénak Isten
egyszerűen kijelöli a bűnöst, a népnek
már "csak" végre kell hajtania a büntetést,
a két görög történetben a hasonló
szituációból megoldhatatlan emberi drámák
bontakoznak ki - anélkül, hogy akár Agamemnónnak,
akár Oidipusznak azonnal halállal kellene bűnhődnie.
Megoldhatatlan emberi drámák bontakoznak ki,
és költői műfajok születnek.
|
|
|
Alföldy Géza
Csak Augustus korától kezdve,
de akkor robbanásszerűen indult meg mind Rómában,
mind Itáliában és főleg a tartományokban
a feliratkultúra elterjedése eddig sohasem látott
dimenziókban. Ez a feliratkultúra arra a célra
szolgált, hogy a hatalmasok, valamint az ezek nyomán
orientálódó szélesebb néptömegek
értékrendjét és elgondolásait
egyszerű formában, könnyen megérthető
híradásokkal juttassa kifejezésre és
egyszersmind maradandóvá is tegye. E feliratkultúra
középpontjában a római társadalmi
és politikai rendszer adottságainak megfelelően
a császári hatalom dicsőítése
állt, mivel ez a hatalom nyújtott az uralkodóknak
lehetőséget arra, hogy - állítólagos
vagy valóságos - erényeiket a res publica
javára érvényesítsék és
ennek sorsát így megfelelő módon
irányítsák.
|
Tóth István
Az augustusi életmű és
a személyes példa mint egy hatalmas szikla-alapzat
szolgálta az utódok építkezését.
S mert e talapzat igen széles volt, az utódok
egyénisége, a tovább-építkezés
stiláris eltérései nagyon is tág
mozgásteret jelöltek ki az 1. század római
princepsei számára. Az a nagy inga, amely a
Tiberiustól Neróig terjedő uralkodók
kormányzati stílusát, hatalmi aspirációit
jellemezte, időnként igen nagy amplitudóval
lengett ki mind a két irányba. A kilengést,
éppen a hagyományok és a törvényes
keretek hiánya miatt, elsősorban a hatalom birtokosainak
egyénisége határozta meg. Minden egyes
princeps egy-egy újabb kísérlet alanya
és tárgya volt egy személyben: a kísérlet
pedig arról szólt, hol vannak (vannak-e egyáltalán)
határai a hatalomnak.
|
|
Fekete Mária
Majdnem reménytelen több ezer
év távolából bizonyos képzetek
meglétét biztosan igazolni, ezért is
olvashatók egymásnak tökéletesen
ellentmondó értelmezések. Az idolok készítési
módjának alapos megfigyelése, a hasonló
stílusú tárgyak elterjedési területének
megrajzolása, a lelőkörülmények
elemzése mégiscsak kecsegtet némi reménnyel.
Segítséget jelenthet egyes máig ismert
rítusok kellékeinek elemzése és
nem utolsó sorban a teremtést és a civilizációs
vívmányok eredetét magyarázó
mítoszok különböző variációi.
|
|
Bartos Zoltán
Új lendületet vett a reneszánsz
kora óta létező egyiptománia,
amelynek jeleként divatba jöttek az egyiptizáló
stílusban készült tárgyak (pl. bútorok,
kisebb használati tárgyak) és az építészetben
is megjelentek egyiptizáló vonások. E
sajátos divatirányzat mellett természetszerűleg
keresetté váltak az eredeti egyiptomi tárgyak
is. Szobrok, szarkofágok, múmiák felkutatása,
ókori sírépítmények, templomok
feltárása a 19. század elején
európai ember számára igen kockázatos
vállalkozásnak számított, s ezért
az önbizalom és a tetlegességtől
sem visszariadó határozottság erényeiben
jeleskedő, kalandorlelkű férfiakat követelt.
|
|
|
Krétai Dictys : Trójai napló 1. (Hajdu
Péter fordítása)
|
|
Tóth Zsolt - Fedeles Tamás
2001-re teremtődtek meg az anyagi feltételei
az ún. Mühlenberg-projektnek, amely a városi
múzeum bővítését és
a fürdő méltó bemutatását
célozza. Ez magában foglalja az 1930-as években
napvilágra került fürdő kiegészítő
feltárását, restaurálását
és a műemlékegyüttes múzeumi
bemutatását, valamint a kiállításhoz
kapcsolódó didaktikai program elkészítését.
Az új múzeumkomplexum a tervek szerint 2005-ben
nyitja meg kapuit, s A fürdőkultúra a Rajna-vidéken
a római kortól napjainkig című
kiállítással várja majd a nagyközönséget.
A két szakaszban kivitelezett ásatás
(2001-2002) a Rheinisches Amt für Bodendenkmalpflege
és a Pécsi Tudományegyetem Ókortörténeti
és Régészeti Tanszéke között
létrejött együttműködési
szerződés alapján valósult meg,
Prof. Dr. Harald Koschik és Prof. Dr. Visy Zsolt irányításával.
A régészeti munka három részből
állt: fel kellett tárni a fürdő
körül még nem kutatott részeket, újra
láthatóvá kellett tenni a basilica thermarum
területét, valamint át kellett vizsgálni
az 1930-as években nagyrészt feltárt
fürdő körüli, eddig betonnal fedett
sávot. A feltárás első fázisa
2001. májusa és októbere, a második
2002. márciusa és decembere között
zajlott.
|
|
|
Gróh Dániel
Az I. Valentinianus portréjának
gondolt fejről megtisztítása után
rövidesen kiderült, hogy valójában
nőt ábrázol, mivel füléből
gömbcsüngős fülbevaló csüng,
haját pedig hajháló szorítja le.
A tisztítás közben azonban az arcon olyan
vésésnyomokat is meg lehetett figyelni, amelyek
a portrénak férfias jelleget kívántak
adni!
Levésték a vastag felső ajkat és
igyekeztek az orrot is átformálni, vékonyítani
illetve egyes vonalakat hangsúlyozva az arcvonásokat
megkeményíteni! A kapott eredményt összevetve
egy Valentinianus-éremmel, megállapíthattuk,
hogy az átalakításhoz valószínűleg
az érem szolgálhatott mintául, hiszen
akkoriban ez volt a legkönynyebben elérhető
császárképmás, és meglepő
a hasonlóság a két arcél között.
|
|
Recenzió:
Harmatta János (szerk.),
Ókori keleti történeti chrestomathia,
Osiris Kiadó, Budapest, 2003
Polgár Anikó,
Catullus noster. Catullus-olvasatok a 20. századi magyar
költészetben, Kalligram Kiadó, Pozsony,
2003
Ajánló:
Peter Brown,
Szent Ágoston élete, fordította Sághy
Marianne, Osiris Kiadó, Budapest, 2003
Fustel de Coulanges, Az
antik városállam. Tanulmány a görög
és római vallásról, jogról
és intézményekről, A Magyar
Tudományos Akadémia 1883-ban Az ókori
község címmel megjelent kiadványának
hasonmása, fordította Bartal Antal, a kiegészítő
utószót Hamza Gábor írta, ELTE
Eötvös Kiadó, 2003
Az
elbeszélés módozatai. Narratíva
és identitás, szerkesztette Józan
Ildikó, Kulcsár Szabó Ernő és
Szegedy-Maszák Mihály, Osiris Kiadó,
Budapest, 2003
Goldziher Ignác, Mítosz
a hébereknél és történelmi
fejlődése, fordította Szegedi János,
Paulus Hungarus-Kairosz, Budapest, 2003
Kalligram
2003/12 (december): "Antikvitás az ezredfordulón"
Korai
földrajzi írók - a római hódítás
kora, Fontes Pannoniae Antiquae I., ediderunt Fehér
Bence & Kovács Péter, Károli Egyetemi
Kiadó, Budapest, 2003
J. Maxwell Miller-John H. Hayes, Az
ókori Izrael és Júda története,
fordította Erdős Ágnes, Studia Orientalia
3., Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi
kar, Piliscsaba, 2003
Friedrich Nietzsche, A
tragédia születése avagy görögség
és pesszimizmus, fordította és a
jegyzeteket írta Kertész Imre, Magvető
Kiadó, Budapest, 2003
Julien Ries (szerk.), A
szent antropológiája. A Homo religiosus eredete
és problémája, fordította
Krivácsi Anikó, Typotex , Budapest, 2003
Sáry Pál, Keresztre
feszítés az ókorban, Szent István
Társulat, Budapest, 2004
Simon Attila, Az
örök feladat. Antik tanulmányok, Alföld
Könyvek 11, Csokonai Kiadó, Debrecen, 2002
Történelem,
kultúra, medialitás, , szerkesztette Kulcsár
Szabó Ernő és Szirák Péter,
Balassi, Budapest, 2003
Régészeti
értékeink, a Kulturális Örökségvédelmi
Hivatal (KÖH) kiadványsorozata, sorozatszerkesztők:
Győr Attila és Nagy Levente
|
|
|