...Nem gondolod, hogy amiként a vendéglátónak készülnie kell a lakomára, úgy a vendégnek is? A szübarisziak például, ahogy beszélik, egy évvel előbb meghívják a nőket lakomáikra, hogy legyen idejük azoknak a ruháknak és ékszereknek a beszerzésére, amelyekben majd a vacsorára mennek. Márpedig szerintem az igazi felkészüléshez még több időre van szüksége annak, aki illő módon akar lakomázni, épp annyival, amennyivel nehezebb biztosítani a jellem számára a megfelelő ékességet, mint a test számára a fölöslegest és haszontalant. Az értelmes ember ugyanis nem azért megy el lakomázni, hogy jól megtömje a hasát, mint valami hordót, hanem hogy tevékenyen részt vegyen a társalgásban, akár komolyan, akár viccelődve, és figyelmesen hallgassa a többieket vagy maga is szólítsa meg őket, ahogy a beszélgetés menete megkívánja - legalábbis ha a társaság tagjai élvezni szeretnék az együttlétet. Hiszen ha nem jó az étel, legfeljebb félretoljuk a tányért, vagy ha a bor silány, még mindig ihatunk vizet; de ha az asztaltársunk fárasztó, nehézkes és neveletlen alak, akkor hiába a legkiválóbb bor és étel, hiába a legszebb hangú énekesnő, egyikben sem leljük igazán örömünket, mert ez minden élvezetet kiolt vagy elhomályosít. (...)

Plutarkhosz, A hét bölcs lakomája 147E-148B
(Böröczki Tamás fordítása)

... bár ezek a helyesen gondozott gyönyörök és fájdalmak a nevelés tárgyai, mindez az emberekben az élet folyamán sok vonatkozásban meglazul és tönkremegy. Az istenek azonban megszánva az emberek természettől fogva nyomorúságos nemét, nyomorúságaiktól való felüdülésül az istenek tiszteletére ült ünnepek változatosságát rendelték, s nékik adták a Múzsákat, Apollónt, a Múzsák vezérét és Dionysost, mint ünneplő társakat, hogy jó útra kerüljenek, s így nekik adták az istenekkel eltöltött ünnepeken végbemenő nevelést is.

Platón, Törvények 653c-d
(Ritoók Zsigmond fordítása)