|
2004. III. ÉVFOLYAM 3. SZÁM
|
|
Ritoók Zsigmond
Xenophón kora azonban a kivirágzó
rétorika korszaka is, és ennek hatása érződik
is az írásművészetén, éspedig
észrevehető tudatossággal alkalmazva. A
ritmikus mondatvégződések és a szó-
és gondolatalakzatok elsősorban a rétorikus
szövegrészekben, tehát beszédekben
vagy beszédszerű munkákban érvényesülnek.
Nem szabad azonban azt sem elfelejteni, hogy az ókori
irodalomkritika Xenophónt egyértelműen az
apheleia, vagyis az egyszerű vagy keresetlen stílus
képviselőjeként tartotta nyilván,
túlságosan szónokias szövegek sokaságát
tehát nem várhatjuk tőle.
|
|
|
Gelenczey-Miháltz Alirán
Nyilvánvaló, hogy Xenophón
zseniálisan megszervezett totalitárius államot
eszelt ki a Hierónban. Ennek az államnak nehéz
a gyengéit megtalálni, mert mindenki érdekelt
a működtetésében: mindenki érdekelt
a békés gyarapodásban és az állandó
gazdagodásban is. Az emberek nem azt tartják
többé a legfontosabbnak, hogy a piactérre
vagy a gyűlésekbe járjanak politizálni,
sőt ez a tevékenység egyáltalán
nem érdekli őket. Mint ahogy az sem fontos a
számukra, hogy szabadon dönthessenek a közösséget
érintő legfontosabb problémákban
(pl. háború és béke, az adók
kivetése stb. kérdésében). Egyetlen
dologgal vannak elfoglalva: állandóan intenzíven
versengenek egymással (az egyének és
az egyének csoportjai is) a nagyobb haszonért
és a haszonnal járó nagyobb dicsőségért.
A totalitárius (türannikus) hatalomnak sikerült
a politikum teljes szféráját kiiktatnia.
|
Németh György
Xenophón szókratészi pederasztiaképe
hasonló okoknál fogva nyerte el azokat az idealizáló,
testiségtől mentes vonásokat, amelyeket
elsősorban a Lakoma 8. caputjában olvashatunk.
Bár a Lakoma a platóni mű ellenpárjaként
született meg, és egyik célja a házastársi
szeretet, sőt szerelem magasztalása (ne feledjük
el, a lakoma végén felajzott ifjak lóra
kapnak, és hazavágtatnak, hogy feleségükkel
háljanak), amire azért is szükség
volt, mert a peloponnészoszi háborúban
megfogyatkozott athéni lakosságot csak ilyen forrásból
lehetett pótolni, Szókratész nagyon hasonlóan
fejtegeti mindkét írásban, hogy a pederasztia
csak testi kapcsolat nélkül helyeselhető,
igaz, olyan formában nagyon hasznos. Xenophón
Oikonomikoszának is az az alaphangja, hogy a boldogságot
az ideálisan berendezett házasságban kell
keresni és lehetséges megtalálni. Vagyis
a szerző mondanivalóját ezekben az esetekben
is meghatározza a konkrét politikai/ideológiai
cél, amely nem az egyén, hanem a közösség
érdekeit helyezi középpontba. A xenophóni
Lakoma Foucault találó megfogalmazása
szerint olyan Erósz- és gyönyörfelfogást
vázol föl, amelynek tárgya maga a barátság:
ezt a közös életet megalapozó, az egymás
iránti jóindulatot és kölcsönös
figyelmet, az érzéseket viszonzó kapcsolatot
Xenophón nem úgy állítja be, mint
amely helyettesíthetné a szerelmet, vagy, ha megérett
rá az idő, felválthatná azt; ellenkezőleg,
ez magyarázza, hogy a szeretőknek szeretniük
kell egymást: eróntesz tész philiasz, ezzel
a sajátos fordulattal él, s szerinte ez teszi
lehetővé, hogy Erósz megmaradjon, hasson,
de konkrét tartalma csak a barátságra jellemző
kölcsönös és tartós szeretetre
korlátozódjék.
|
|
|
Simon Zsolt
Trója, azaz Wilua - Az Íliász
történeti hátteréről
Ha a kutatásnak ezt az elméletet
további bizonyítékokkal sikerül
alátámasztania, akkor igen közel jutottunk
a trójai háború történetiségének
megítéléséhez. Ám nem szabad
megfeledkezni arról, hogy itt elsősorban mégiscsak
irodalmi műről van szó. Valahogy úgy,
mint a Nibelung-ének esetében: Attila, Veronai
Detre mögött létező személyek
húzódnak meg, és a burgundok hunoktól
elszenvedett katasztrofális veresége is történelem.
Eképpen akár történelmi személyek
is rejtőzhetnek egy-egy íliászbeli alak
mögött és akár a trójai háború
is lehetett történelem. Akár így,
akár úgy mindez csak ragyogó és
mindmáig rabul ejtő hátterét képezte
a világ egyik legnagyszerűbb irodalmi alkotásának,
Európa egyik legfontosabb kulturális örökségének.
|
Patay-Horváth András
Amennyiben ez igaz, és az olympiai
idegenvezetőknek Pausaniast és a modern kutatókat
is sikerült alaposan félrevezetniük, úgy
ezt csak az tette lehetővé, hogy az ábrázolt
téma önmagában igen nehezen ismerhető
fel, és a kocsiverseny előkészületeiről
szóló magyarázat első ránézésre
valóban elfogadhatónak tűnik. Pelops kiemelt
olympiai tisztelete és a mítosz szoros kapcsolata
az olympiai játékokkal eleve minden kétséget
eloszlatott az értelmezés helyességével
kapcsolatban, hiszen természetesnek tűnt mind
Pausanias, mind pedig a modern kutatás számára,
hogy a leghíresebb helyi hérós mítoszát
választották ki arra a célra, hogy a
templom főhomlokzatát díszítse.
Pedig elképzelhető az is, hogy a templom oromzatán
ábrázolt, meglehetősen statikus kompozícióval
a szoborcsoport készítője eredetileg
valami mást akart ábrázolni, egészen
egyértelmű attribútumok és névfeliratok
hiányában azonban az oromcsoport később
lokálpatrióta értelmezést nyerhetett
bármikor, amikor az eredetileg ábrázolni
kívánt téma már feledésbe
merült vagy aktualitását vesztette. Ebben
az esetben is egészen természetes, hogy az átértelmezés
során a leghíresebb helyi hérós
mítoszának egy jelenetét erőltették
rá az évszázadokkal korábbi ábrázolásra.
|
|
|
Takács Levente
Az Ókor legelső számában
jelent meg Forisek Péter tanulmánya, amely Masszinissza
numida királyságának szerepét vizsgálta
Róma és Karthagó kapcsolatának alakulásában
(Masszinissza numida királysága, Karthagó
és Róma: Ókor 2002/1., 3036.).
Az adatok alapján meggyőzőnek tűnik,
hogy Masszinisszának nagy szerepe lehetett abban a folyamatban,
amely a harmadik pun háborút és végső
soron Karthagó pusztulását előidézte.
A Kr. e. 2. század első felében Masszinissza
támadó akciói állandóan élezték
a karthagóinumida viszonyt, s ebben a konfliktusban
Róma rendszerint a numidákat támogatta
egészen addig, amíg végleg le nem számolt
egykori riválisával, Karthagóval. A tanulmány
azonban kevés támpontot nyújt Masszinissza
indítékait, céljait illetően. Miért
bonyolódott ilyen gyakran konfliktusba a numida királyság
Karthagóval? Pusztán a jószomszédi
viszony, vagy a numidák valamiféle terjeszkedési
kényszere magyarázná ezt a jelenséget?
|
|
Krétai Dictys : Trójai napló 2. (Hajdu
Péter fordítása)
|
|
Gaál Ernő
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem
Egyiptológiai Tanszékének oktatói
az elmúlt két évtizedben tevékenységüket
kibővítették Egyiptomban folytatott helyszíni
kutatásokkal, amelyekbe mind a graduális, mind
a doktorandusz hallgatókat bevontuk. 1983-tól
kezdve, amikor Kákosy László és
Fábián Zoltán Imre társaságában
megtettük az első kapavágásokat
a Khokha-dombon, minden ősszel és tavaszszal,
az ásatási idények időszakában,
magyar beszédtől hangos a domboldal.
A nevezetes domb, amely ma már csak nevében
őrzi az egykori gyümölcsöskertek, az
őszibarackosok emlékét, Luxorral átellenben,
a Nílus nyugati partján helyezkedik el. A domb
területén már az Óbirodalom végén
sírokat vágtak a sziklába, és
ez a tény a későbbiekben csak tovább
növelte a temető ezen részének jelentőségét.
Théba, az ókori Egyiptom egyik későbbi
alapítású fővárosának
temetőjében nemcsak uralkodókat, ezek
feleségeit és gyermekeiket helyezték
örök nyugalomba, hanem magas és alacsonyabb
rangú, világi és vallási vezetőiket
is ide temettek el. A megközelítően a túlparti
Karnak és Luxor templomok közötti területen
kialakított ókori temetőkörzet helyén
az idők során falusias jellegű települések
láncolata alakult ki, amelyek füzérként
övezték a Nílus árterületét
az adott folyamszakaszon.
|
|
|
Nagy Árpád Miklós
A római császárkorban
az istenek ábrázolása túlnyomórészt
az előző évszázadok az
egyiptomi istenek esetében: évezredek
során kialakított ikonográfiai szkhémák
szerint zajlott. Ez a tétel egyértelműen
állítható a lassanként egységesülő
birodalom területén virágzó művészetek
és műfajok döntő többségéről.
Mégis van olyan tárgytípus, az ún.
varázsgemmák, amely ugyanilyen egyértelmű
kivétel a fenti szabály alól. Varázsgemmának
a régészek az olyan vésett köveket
nevezik, amelyek díszítésük sajátságai
(pl. varázsigék, -jelek) alapján biztosan
talizmánként szolgáltak. Bár a
rajtuk előforduló képtípusok egy
része szintén a klasszikus istenábrázolások
hagyományát követi, továbbiak előzmény
nélkül jelentek meg és csakis erre az emlékcsoportra
jellemzők: a mágia más tárgyi
emlékein is csupán elvétve fordulnak
elő, e körön kívül pedig, az
ókori kultúrák végtelen régészeti
leletanyagában gyakorlatilag ismeretlenek.
|
|
Thúryné Figler Krisztina
Beszámoló az Antik Gyűjtemény
közönségszolgálati programjának
pályázatáról.
|
|
|
Recenzió:
Tóth István, Mithras
Pannonicus. Eszszék Essays, Specimina
nova dissertationum ex institutis historicis Universitatis Quinqueecclesiensis
XVII, PécsBudapest, Martin Opitz, 2003, 146 oldal.
Krähling Edit (szerk.), A
klasszikus görög-római ókor a magyar
művelődésben és tudományban.
Tanulmányok, Szenzár Kiadó, Budapest,
2003, 248 oldal,
Ajánló:
Michael von Albrecht, A
római irodalom története II., fordította
Tar Ibolya, Balassi Kiadó, Budapest, 2004, 827 oldal,
4500 Ft.
Marcus Tullius Cicero, Négy
védőbeszéd, fordította,
jegyzetekkel ellátta és a bevezetést írta
Nótári Tamás, az előszót
Hamza Gábor írta, Lectum Kiadó, Szeged,
2004, 225 oldal, 2400 Ft.
Egon Friedell,Az
ókori kultúra története I. A világtörténet
regéje, Egyiptom titka, N-Press Kiadó,
Budapest, 2003, 249 oldal, 2180 Ft.
Füzi IzabellaOdorics Ferenc (szerk.),
Figurák, deKON-KÖNYVek 28, Retorikai
füzetek 1, Gondolat KiadóPompeji, BudapestSzeged,
168 oldal, 1590 Ft.
Grüll Tibor, Kőbe
vésett emlékezet. Késő-antik zsinagógák
feliratai, Jószöveg, Budapest, 2004, 194
oldal, 1790 Ft.
Győry Hedvig, Tölts
be száztíz évet a földön és
tagjaid maradjanak erősek. Életmód
és egészség az ókori Egyiptomban,
Kriterion, Kolozsvár, 2003, 251 oldal.
Hajdu Péter, Már
a régi görögök is. Tanulmányok
az antik hagyományról, Opus irodalomelméleti
tanulmányok 6, Balassi Kiadó, Budapest, 2004,
184 oldal, 1400 Ft.
Havas László (szerk.), Ókeresztény
latin írók, Kossuth Egyetemi Kiadó,
Debrecen, 2003, 448 oldal, 2900 Ft.
Sághy Marianne, Versek
és vértanúk. A római mártírkultusz
Damasus pápa korában, 366384., Paulus
HungarusKairosz Kiadó, Budapest, 2003, 350 oldal,
2900 Ft.
Takács László, Irodalmi
élet a Nero-kori Rómában, PPKE
BTK, Piliscsaba, 2003, 282 oldal, 2200 Ft.
Borhy László (szerk.), Notitia
utraque cum Orientis tum Occidentis ultra Arcadii Honoriique
Caesarum tempora, Pytheas Kiadó, Budapest, 2003,
120 oldal tanulmány, szövegkiadással, valamint
168 színes facsimile oldal.
|
|
|