2004. III. ÉVFOLYAM 3. SZÁM






Ritoók Zsigmond
Xenophón, az író (PDF formátum)

Xenophón kora azonban a kivirágzó rétorika korszaka is, és ennek hatása érződik is az írásművészetén, éspedig észrevehető tudatossággal alkalmazva. A ritmikus mondatvégződések és a szó- és gondolatalakzatok elsősorban a „rétorikus” szövegrészekben, tehát beszédekben vagy beszédszerű munkákban érvényesülnek. Nem szabad azonban azt sem elfelejteni, hogy az ókori irodalomkritika Xenophónt egyértelműen az apheleia, vagyis az egyszerű vagy keresetlen stílus képviselőjeként tartotta nyilván, túlságosan szónokias szövegek sokaságát tehát nem várhatjuk tőle.

Gelenczey-Miháltz Alirán

Nyilvánvaló, hogy Xenophón zseniálisan megszervezett totalitárius államot eszelt ki a Hierónban. Ennek az államnak nehéz a gyengéit megtalálni, mert mindenki érdekelt a működtetésében: mindenki érdekelt a békés gyarapodásban és az állandó gazdagodásban is. Az emberek nem azt tartják többé a legfontosabbnak, hogy a piactérre vagy a gyűlésekbe járjanak politizálni, sőt ez a tevékenység egyáltalán nem érdekli őket. Mint ahogy az sem fontos a számukra, hogy szabadon dönthessenek a közösséget érintő legfontosabb problémákban (pl. háború és béke, az adók kivetése stb. kérdésében). Egyetlen dologgal vannak elfoglalva: állandóan intenzíven versengenek egymással (az egyének és az egyének csoportjai is) a nagyobb haszonért és a haszonnal járó nagyobb dicsőségért.
A totalitárius (türannikus) hatalomnak sikerült a politikum teljes szféráját kiiktatnia.

Németh György
Xenophón és a fiúk (PDF formátum)

Xenophón szókratészi pederasztiaképe hasonló okoknál fogva nyerte el azokat az idealizáló, testiségtől mentes vonásokat, amelyeket elsősorban a Lakoma 8. caputjában olvashatunk. Bár a Lakoma a platóni mű ellenpárjaként született meg, és egyik célja a házastársi szeretet, sőt szerelem magasztalása (ne feledjük el, a lakoma végén felajzott ifjak lóra kapnak, és hazavágtatnak, hogy feleségükkel háljanak), amire azért is szükség volt, mert a peloponnészoszi háborúban megfogyatkozott athéni lakosságot csak ilyen forrásból lehetett pótolni, Szókratész nagyon hasonlóan fejtegeti mindkét írásban, hogy a pederasztia csak testi kapcsolat nélkül helyeselhető, igaz, olyan formában nagyon hasznos. Xenophón Oikonomikoszának is az az alaphangja, hogy a boldogságot az ideálisan berendezett házasságban kell keresni és lehetséges megtalálni. Vagyis a szerző mondanivalóját ezekben az esetekben is meghatározza a konkrét politikai/ideológiai cél, amely nem az egyén, hanem a közösség érdekeit helyezi középpontba. A xenophóni Lakoma – Foucault találó megfogalmazása szerint – „olyan Erósz- és gyönyörfelfogást vázol föl, amelynek tárgya maga a barátság: ezt a közös életet megalapozó, az egymás iránti jóindulatot és kölcsönös figyelmet, az érzéseket viszonzó kapcsolatot Xenophón nem úgy állítja be, mint amely helyettesíthetné a szerelmet, vagy, ha megérett rá az idő, felválthatná azt; ellenkezőleg, ez magyarázza, hogy a szeretőknek szeretniük kell egymást: eróntesz tész philiasz, ezzel a sajátos fordulattal él, s szerinte ez teszi lehetővé, hogy Erósz megmaradjon, hasson, de konkrét tartalma csak a barátságra jellemző kölcsönös és tartós szeretetre korlátozódjék.”

Simon Zsolt
Trója, azaz Wiluša - Az Íliász történeti hátteréről

Ha a kutatásnak ezt az elméletet további bizonyítékokkal sikerül alátámasztania, akkor igen közel jutottunk a trójai háború történetiségének megítéléséhez. Ám nem szabad megfeledkezni arról, hogy itt elsősorban mégiscsak irodalmi műről van szó. Valahogy úgy, mint a Nibelung-ének esetében: Attila, Veronai Detre mögött létező személyek húzódnak meg, és a burgundok hunoktól elszenvedett katasztrofális veresége is történelem. Eképpen akár történelmi személyek is rejtőzhetnek egy-egy íliászbeli alak mögött és akár a trójai háború is lehetett történelem. Akár így, akár úgy – mindez csak ragyogó és mindmáig rabul ejtő hátterét képezte a világ egyik legnagyszerűbb irodalmi alkotásának, Európa egyik legfontosabb kulturális örökségének.

Patay-Horváth András

Amennyiben ez igaz, és az olympiai idegenvezetőknek Pausaniast és a modern kutatókat is sikerült alaposan félrevezetniük, úgy ezt csak az tette lehetővé, hogy az ábrázolt téma önmagában igen nehezen ismerhető fel, és a kocsiverseny előkészületeiről szóló magyarázat első ránézésre valóban elfogadhatónak tűnik. Pelops kiemelt olympiai tisztelete és a mítosz szoros kapcsolata az olympiai játékokkal eleve minden kétséget eloszlatott az értelmezés helyességével kapcsolatban, hiszen természetesnek tűnt mind Pausanias, mind pedig a modern kutatás számára, hogy a leghíresebb helyi hérós mítoszát választották ki arra a célra, hogy a templom főhomlokzatát díszítse. Pedig elképzelhető az is, hogy a templom oromzatán ábrázolt, meglehetősen statikus kompozícióval a szoborcsoport készítője eredetileg valami mást akart ábrázolni, egészen egyértelmű attribútumok és névfeliratok hiányában azonban az oromcsoport később lokálpatrióta értelmezést nyerhetett bármikor, amikor az eredetileg ábrázolni kívánt téma már feledésbe merült vagy aktualitását vesztette. Ebben az esetben is egészen természetes, hogy az átértelmezés során a leghíresebb helyi hérós mítoszának egy jelenetét erőltették rá az évszázadokkal korábbi ábrázolásra.

Echo
Takács Levente

Az Ókor legelső számában jelent meg Forisek Péter tanulmánya, amely Masszinissza numida királyságának szerepét vizsgálta Róma és Karthagó kapcsolatának alakulásában („Masszinissza numida királysága, Karthagó és Róma”: Ókor 2002/1., 30–36.). Az adatok alapján meggyőzőnek tűnik, hogy Masszinisszának nagy szerepe lehetett abban a folyamatban, amely a harmadik pun háborút és végső soron Karthagó pusztulását előidézte. A Kr. e. 2. század első felében Masszinissza támadó akciói állandóan élezték a karthagói–numida viszonyt, s ebben a konfliktusban Róma rendszerint a numidákat támogatta egészen addig, amíg végleg le nem számolt egykori riválisával, Karthagóval. A tanulmány azonban kevés támpontot nyújt Masszinissza indítékait, céljait illetően. Miért bonyolódott ilyen gyakran konfliktusba a numida királyság Karthagóval? Pusztán a „jószomszédi” viszony, vagy a numidák valamiféle terjeszkedési kényszere magyarázná ezt a jelenséget?

Textus
Krétai Dictys : Trójai napló 2. (Hajdu Péter fordítása)
Régészet
Gaál Ernő

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyiptológiai Tanszékének oktatói az elmúlt két évtizedben tevékenységüket kibővítették Egyiptomban folytatott helyszíni kutatásokkal, amelyekbe mind a graduális, mind a doktorandusz hallgatókat bevontuk. 1983-tól kezdve, amikor Kákosy László és Fábián Zoltán Imre társaságában megtettük az első „kapavágásokat” a Khokha-dombon, minden ősszel és tavaszszal, az ásatási idények időszakában, magyar beszédtől hangos a domboldal.
A nevezetes domb, amely ma már csak nevében őrzi az egykori gyümölcsöskertek, az őszibarackosok emlékét, Luxorral átellenben, a Nílus nyugati partján helyezkedik el. A domb területén már az Óbirodalom végén sírokat vágtak a sziklába, és ez a tény a későbbiekben csak tovább növelte a temető ezen részének jelentőségét. Théba, az ókori Egyiptom egyik későbbi alapítású fővárosának temetőjében nemcsak uralkodókat, ezek feleségeit és gyermekeiket helyezték örök nyugalomba, hanem magas és alacsonyabb rangú, világi és vallási vezetőiket is ide temettek el. A megközelítően a túlparti Karnak és Luxor templomok közötti területen kialakított ókori temetőkörzet helyén az idők során falusias jellegű települések láncolata alakult ki, amelyek füzérként övezték a Nílus árterületét az adott folyamszakaszon.

Szépművészeti Múzeum
Az évszak műtárgya a Szépművészeti Múzeumban:
Talizmánok a római császárkorból
(Nagy Árpád Miklós)

Nagy Árpád Miklós

A római császárkorban az istenek ábrázolása túlnyomórészt az előző évszázadok – az egyiptomi istenek esetében: évezredek – során kialakított ikonográfiai szkhémák szerint zajlott. Ez a tétel egyértelműen állítható a lassanként egységesülő birodalom területén virágzó művészetek és műfajok döntő többségéről. Mégis van olyan tárgytípus, az ún. varázsgemmák, amely ugyanilyen egyértelmű kivétel a fenti szabály alól. Varázsgemmának a régészek az olyan vésett köveket nevezik, amelyek díszítésük sajátságai (pl. varázsigék, -jelek) alapján biztosan talizmánként szolgáltak. Bár a rajtuk előforduló képtípusok egy része szintén a klasszikus istenábrázolások hagyományát követi, továbbiak előzmény nélkül jelentek meg és csakis erre az emlékcsoportra jellemzők: a mágia más tárgyi emlékein is csupán elvétve fordulnak elő, e körön kívül pedig, az ókori kultúrák végtelen régészeti leletanyagában gyakorlatilag ismeretlenek.

Thúryné Figler Krisztina

Beszámoló az Antik Gyűjtemény közönségszolgálati programjának pályázatáról.

Kortárs tükör
Karsai György
Gelenzcey-Miháltz Alirán
Könyvek
Recenzió:

Tóth István, Mithras Pannonicus. Eszszék – Essays, Specimina nova dissertationum ex institutis historicis Universitatis Quinqueecclesiensis XVII, Pécs–Budapest, Martin Opitz, 2003, 146 oldal.

Krähling Edit (szerk.), A klasszikus görög-római ókor a magyar művelődésben és tudományban. Tanulmányok, Szenzár Kiadó, Budapest, 2003, 248 oldal,

Ajánló:

Michael von Albrecht, A római irodalom története II., fordította Tar Ibolya, Balassi Kiadó, Budapest, 2004, 827 oldal, 4500 Ft.

Marcus Tullius Cicero, Négy védőbeszéd, fordította, jegyzetekkel ellátta és a bevezetést írta Nótári Tamás, az előszót Hamza Gábor írta, Lectum Kiadó, Szeged, 2004, 225 oldal, 2400 Ft.

Egon Friedell,Az ókori kultúra története I. A világtörténet regéje, Egyiptom titka, N-Press Kiadó, Budapest, 2003, 249 oldal, 2180 Ft.

Füzi Izabella–Odorics Ferenc (szerk.), Figurák, deKON-KÖNYVek 28, Retorikai füzetek 1, Gondolat Kiadó–Pompeji, Budapest–Szeged, 168 oldal, 1590 Ft.

Grüll Tibor, Kőbe vésett emlékezet. Késő-antik zsinagógák feliratai, Jószöveg, Budapest, 2004, 194 oldal, 1790 Ft.

Győry Hedvig, „Tölts be száztíz évet a földön és tagjaid maradjanak erősek”. Életmód és egészség az ókori Egyiptomban, Kriterion, Kolozsvár, 2003, 251 oldal.

Hajdu Péter, Már a régi görögök is. Tanulmányok az antik hagyományról, Opus irodalomelméleti tanulmányok 6, Balassi Kiadó, Budapest, 2004, 184 oldal, 1400 Ft.

Havas László (szerk.), Ókeresztény latin írók, Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 2003, 448 oldal, 2900 Ft.

Sághy Marianne, Versek és vértanúk. A római mártírkultusz Damasus pápa korában, 366–384., Paulus Hungarus–Kairosz Kiadó, Budapest, 2003, 350 oldal, 2900 Ft.

Takács László, Irodalmi élet a Nero-kori Rómában, PPKE BTK, Piliscsaba, 2003, 282 oldal, 2200 Ft.

Borhy László (szerk.), Notitia utraque cum Orientis tum Occidentis ultra Arcadii Honoriique Caesarum tempora, Pytheas Kiadó, Budapest, 2003, 120 oldal tanulmány, szövegkiadással, valamint 168 színes facsimile oldal.


© 2004. ÓKOR